Ha a nagy konzolgyártók közül az egyiknek be kell húzni a fülét és farkát, kétségkívül a japán Nintendo kell, hogy így tegyen. A 2011-es év számukra hatalmas üzleti- és presztízs buktát hozott, a cég komoly gondban van.

Bár sem a Sonynak, sem pedig a Microsoftnak nem volt sima a 2011-es esztendő (előbbinek a tavaszi PSN leállás adott hatalmas pofont, utóbbinál pedig a Kinect játékok látszanak megfenekleni), a Nintendo kétségkívül fennállásának egyik leggyengébb évét produkálta. A 3DS piacra dobás nem hogy sikeresnek nem volt mondható, de  bukásnak igen, hiába adtak el belőle néhány millió darabot. A kézikonzol vesszőfutását a Nintendo is beismerte, s hiába csökkentették 40%-kal év közben az árát, nagyon úgy tűnik, hogy az továbbra sem kell a kutyának sem.

Ami talán ennél nagyobb baj a japánok számára, az a játékok terén figyelhető meg. Egyrészt ilyen vékony felhozatala még nem nagyon volt a cégnek, mint idén, az is bizonyossá vált, hogy pusztán Mariora, Zeldára vagy a Donkye Kongra nem lehet üzletpolitikát alapozni, újabb franchise-okra van szüksége a cégnek, de sürgősen. Mindebben nem lehet sikeres a japán cég akkor, ha nem bízza a munka egy részét külső (third party) fejlesztőkre.

Joggal gondolhatják sokan, hogy néha becsúszhat egy-egy gyengébb év, jövőre jön a Wii U, azzal majd kaszál a cég. Az előjelek nem ilyen kedvezőek. Már az E3-as bemutató sem okozott osztatlan sikert, olyannyira, hogy azt követően a cég részvényei pillanatok alatt 10%-ot estek, majd még 20%-ot akkor, amikor a vállalat módosította a 2012-es évre szóló profitelvárását.

Nagyon úgy tűnik, hogy a Nintedo óriási válságban van, s egyelőre nem találja az abból kivezető utat. A tét pedig óriási a japánok számára: amennyiben nem találják meg az arany tojást tojó tyúkot, a cég látványos hanyatlásba kezd. A videojátékok piacán régóta lehet hallani a fanyalgó hangokat, sokan gondolták már a Wii-ről is, hogy komolytalan, bugyuta, igazán jó játék nem készülhet rá. Hardcore gamerek otthonában nem is található egyetlen Nintendo konzol sem, s végre fel kellene ismerni a Nintendonál, hogy videojátékokat és konzolokat gyártó cég csak akkor maradhat hosszú távon sikeres, ha a hardcore gamerekre épít.

Ezt a felismerést valami miatt a Nintendo vonakodik megtenni, ez pedig könnyen a bőrébe kerülhet: volt már példa a videojáték történelemben, hogy neves konzolgyártó tűnt el a süllyesztőben nyom nélkül.