Az első nagy kérdés, az Assassin’s Creed: Brotherhood-dal kapcsolatban számomra az volt, hogy vajon miért nem Assassin’s Creed III lett a játék címe? Netalán ez nem is folytatása lenne az előző résznek? A játék kezdetekor rögtön választ is kaptam erre.

Ahelyett, hogy új korszakban játszódna Ezio legújabb küldetése, pontosan ott folytatjuk, ahol az előző részben abbahagytuk, annyi különbséggel, hogy várost váltottunk, s a helyszín ezúttal Róma. Az előző részeknek megfelelően itt is helyt kap a modern kori szál (amit többek nem kedvelnek), azonban a Brotherood kerete a Templomosok és az Assassinok (nem igazán jó fordítás rá a bérgyilkos szó) közti küzdelem, s játékosként Desmond bőrébe bújunk, aki napjainkban él, és egy Animus nevü eszköz segítségével újraéli felmenője, Ezio emlékképeit.

Az Ubisoft Montreal kihangsúlyozta, hogy a Brotherhood-ban számos újítással találkozhatunk annak érdekében, hogy az élmény friss legyen, s való igaz, hogy ezeket nem nehéz észrevenni, azonban kérdés, hogy vajon ez elegendő-e ahhoz, hogy a Brotherhood megkülönböztesse magát az előző részektől. Lássuk.

Miután a Vatikán falai közt az előző rész végén Rodrigo Borgia-t egy magasabb létbe taszítottuk, a fia, Cesare Borgia teljes erővel támadást intéz az assassinok ellen. A Monteriggioni villa megsemmisül, és Ezio mindent elveszít. Igen, amit több, mint 20 órányi kemény munkával felépítettünk az előző részben, az itt egy pillanat alatt semmivé válik, s kezdhetünk mindent az elejéről. Én ezt egy percig sem bántam, ugyanis a villa ostroma nagyon hangulatos lett, igazi csata hangulat jelenik meg szemünk előtt, az ágyú, mint új fegyver elsőre elnyerte tetszésem.

Akárhogy is, de Ezio ezek után Rómába utazik, hogy bosszút álljon Cesare-n. A város 12 kerületre oszlik, melyek mindegyikét egy Borgia torony felügyeli, mely egyúttal a Borgia-k hatalmának és befolyásának jelképe. Amíg a torony áll, csatlós katonáik az utcákon poroszkálnak, az üzletek zárva vannak, az emberek elnyomásban élnek. A mi feladatunk az, hogy először is öljük meg a torony kapitányát (nem olyan nagy kunszt), s ezután égessük porig a tornyot (értsd: fel kell gyújtani).

Ha mindez sikerült, az üzletekben beindul a kereskedés. Ezio most már renoválni tudja a bankokat, kovácsokat, istállókat, és más üzleteket, s mindez növeli rendszeres bevételét, ugyanúgy, ahogy ez Monteriggionival történt az előző részben. Minél több üzlet van nyitva, annál több cucc vásárolható Ezio számára. Ezek közül a legfontosabb naná, hogy a bank: minél több van nyitva, annál több pénzt tud Ezio letétbe helyezni, alkalomadtán felvenni.

Fontos megjegyezni, hogy bár a Borgia tornyok a játék szerkezetének kulcspontjai, mégsem szükséges lerombolásuk ahhoz, hogy Cesare-val leszámoljunk. Anélkül is befejezhető a játék, hogy minden tornyot lerombolnál. Inkább a bevétel szempontjából fontosak, egyúttal a Borgia katonák kipucolása szempontjából. Ha kevesebb a katona az utcán, könnyebbé válik az adott kerületben küldetéseink teljesítése. A kapitány likvidálása stratégia kérdése: gyakorlatilag mindegyikük egy “bunkerben” található meg, hol kevesebb, hol több katonával körülvéve.

Ami ismét nagyon jól sikerült a játékban az az, hogy gyakorlatilag órákra is eltérhetünk a fő száltól, és mindenféle egyéb tevékenységgel tölthetjük az időt. Rengeteg összegyűjteni való van most is (igen, madártoll is, igaz, kevesebb, mint az előző részben). Kincseket kereshetünk, helyszíneket járhatunk be, föld alatti helyszíneken teljesíthetünk mellékküldetést (a “Romulus fiai” jópofa lett), kapcsolatainkat mélyíthetjük el, stb.

Leonardo da Vinci ismét szövetségesünk, és fegyvereket kaphatunk tőle. Bár később kiderül, hogy Cesare azt szeretné tőle, ha háborús gépeket készítene neki, s ez tőlünk függ, hogy megsemmisítjük-e a terveket és a prototípusokat. Bár ezek a gépezetek annyira nem izgalmasak, de mégis színt visznek a játékba. S őszintén szólva a Brotherhood-nak erre szüksége is van.

A feladataink nagy része azt az érzést kelti, mintha pontosan ugyanazt kéne tennünk, mint az előző részben. Amitől idegbajt kaptam már az előző részben is, amikor egy célszemélyt kell követni hosszú (kilo)métereken keresztül anélkül, hogy észrevenne. Ugyanaz a terep, a feladatok természete nagyrészt ugyanaz, akkor hol a beígért nagy változás?

Három fő változás (újítás) van az előző részhez képest. Az assassin’s guild, a harcokban történt újabb mozdulatok, trükkök (pl. az, hogy lehet rúgni), illetve, hogy a városban bárhol használhatjuk lovunkat, és talán a legnagyobb, hogy saját assassin “sereget” toborozhatunk. Ennek lényege, hogy miután egy Borgia tornyot felgyújtottunk, lehetőségünk van újabb assassin-t toborozni magunknak Római polgárai közül, akit később, ha segítségre van szükségünk , az ellenség kijelölése után a bal ravasz lenyomásával segítségül hívhatunk, s természetesen társunk felülről érkezik.

Ez eleinte nagyon hatásos és látványos, minél többen vannak, annál inkább, azonban később túlságosan könnyűvé teszik az ellenséggel történő leszámolást. Gyakorlatilag helyettünk dolgoznak. Tapasztalatuk folyamatosan nő, minél többször vetjük be őket, később pedig Európa szerte szétküldhetjük őket, hogy teljesítsék megbízatásaikat.

Minél bonyolultabb a feladat, annál több tapasztalati pontot és pénzt nyerhetünk, melyekből fejleszthetjük fegyvereiket, páncéljaikat. Furcsa vagy nem, ezek a zsoldosok meg is halhatnak, de csupán néhányat fogsz elveszíteni közülük a játék során. Eddig is lehetőségünk volt kurvákat, zsoldosokat, tolvajokat felbérelni, így pusztán ez az új mechanizmus sem tekinthető forradalmi újításnak.

A fegyverek közül az íj az, ami ismételten csak kevesebb kihívással szembesíti Eziot, ezáltal a játék még könnyebb lett, mint elődje. Már nem kell azzal taktikázni, hogy a tetőkön kolbászoló őröket becserkésszük, és levessük onnan, vagy torkon szúrjuk, elég, ha elővesszük az íjat, és messziről végzünk velük. Viszont, a halott katonák ruházatának átkutatása során sokkal több, és hasznosabb cuccot kapunk, mint korábban, s itt nem csak a pénzről van szó.

Én gyakorlatilag minden hullát módszeresen kizsebeltem, s rengeteg cuccra tettem szert, megéri! A harcok közbeni animáció sokkal gazdagabb, számos brutális módon, kombókkal végezhetünk ellenfeleinkkel. A lovunkon sem csupán lovagolhatunk, fel is tudunk állni a hátára, hogy onnan elugorjunk, vagy éppen egy szép gyilkos kombót kezdjünk meg. A lovat én inkább akkor használtam, amikor hosszabb utat kellett megtenni a városban, és nem volt kedvem bukdácsolva. el-elesve átrágni magam a járókelőkön gyalogszer.

Ténykedésünk Rómában nem változott sokat az előző részhez képest: elbújhatunk szénaboglyákban, leülhetünk padokra, vegyülhetünk a tömegben, körözési posztereket téphetünk le a falról, hírmondókat vesztegethetünk meg, szemtanúkat ölhetünk, hogy csökkentsük a “megrögzöttség” szintünket. Van azonban egy teljesen új eleme a játéknak, aminek a hardcore játékosok biztosan örülnek, nevezetesen, hogy feltétele van annak, hogy egy küldetést követően a szinkronizálás 100%-os legyen.

A feltételek közül van, ami időhöz köthető (fejezz be egy küldit 8 perc alatt), van, ami a harchoz (öld meg az ellenfeleket anélkül, hogy megsérülsz, vagy civil áldozatok nélkül végezz ellenfeleiddel). Én pusztán emiatt biztosan nem kezdeném újra a játékot, hogy az összes szinkronizálásom 100% legyen.

Az Assassin’s Creed: Brotherhodd nagyon jó játék, azonban teljes szívvel ajánlani mindenkinek mégsem tudom. Nyilvánvaló, hogy a sorozat rajongóinak készült, nem véletlen, hogy ott folytattuk, ahol az előzőt abbahagytuk. Az elvárásom azonban, hogy valami teljesen újat, egy valódi folytatást vegyek kézbe, nem teljesült.

Hiányzik belőle valami, az a szükséges plusz, ami miatt az ember nem sajnál rá 12 ezer forintot, és utólag sem bánja meg. A játék grafikája főleg PS3-on javult, így még a látvány szempontjából sem mindenki kapja meg azt, amit egy folytatástól elvár. Tény és való, hogy a multiplayer mód is szórakoztató, bár korántsem tökéletes, mégis, a játék befejezését követően – bő 20 óra játék, szerencsére – maradt valami hiányérzetem.

ZÁRÓ GONDOLAT

Az Assassin’s Creed: Brotherhood jól sikerült darab, bár lényegesen nem lépett túl az előző rész korlátain. Mégis, rengeteg izgalmas és látványos játékóra vár arra, aki úgy dönt, hogy megvásárolja a játékot.