A közeli jövőben játszódó Brink megpróbál valami új szint vinni a multiplayer játékba azáltal, hogy a fókusz a szabadon történő rohangáláson és a parkour mozdulatokon van.

Néhány jó ötletet leszámítva a Brink olyan harmatgyenge lett, melyre sajnos sokan számítottak. Egy darabig vicces, talán még izgalmas is, de nagyon hamar az unalom kapott el az állandó ismétlődéstől, a játék felszínességétől és az ocsmány ronda grafikától.

A Brink a The Ark nevű lebegő bolygón játszódik, mely 20 éve el van zárva külvilágtól. A túlélő emberek egy csoportjának utolsó bástyája, mely két zónára van felosztva: az egyiket biztonsági erők védenek, a másik rész pedig a felkelőké. Ahogy elindul a játék, máris ki kell választanod, hogy melyik oldalon kívánsz állni, azonban ez később változtatható, melynek gyakorlatilag semmi értelme nincsen, a történetet csapja agyon ez a lehetőség.

A Brink-ben négy kaszt van, ezeket korábban már videók formájában is bemutattuk. A Brink térképek természetéből adódóan a kasztokat állandóan váltogatni kell. Van olyan feladat, amihez a mérnöki képességekre van szükség, más esetben pedig egy VIP gyógyításához a szanitéc kell. Hiába van négy különböző karakterosztály, eléggé elszomorító, hogy nevüket és képességeiket kivéve gyakorlatilag ugyanazt a játékélményt nyújtják.

Gyakram voltam úgy a játék közben, hogy csak akkor figyeltem fel arra, hogy melyik kaszthoz is tartozom épp, amikor valamit azért nem tudtam megcsinálni, mert az a funkció annál a kasztnál nem elérhető. Nincs túl sok esély arra, hogy egy kasztra tehesd le a voksod, az, amelyik a leginkább tetszik, s utána azt a kasztot próbáld meg kimaxolni.

A Brink talán egyetlen csillogó része a SMART (Smooth Movement Across Random Terrain). Egyetlen gomb nyomvatartásával falakra tudsz felmászni, akadályokon keresztül lendülhetsz át, vagy csak a játék világán száguldhatsz keresztül. A tested méretétől függően több-kevesebb parkour-ra van lehetőséged, azonban ez a funkció tényleg fantasztikusan jól sikerült.

Nincs annál jobb érzés, amikor egy masszív tűzharcban valakibe beleszállsz egy csúszó mozdulattal és a shotgun-nal nagy lyukat helyezel el a gyomrába. Az az igazság, hogy a legtöbbet ezzel szórakoztam a játékban, s a végigjátszást követően pusztán azért estem neki újból, hogy egy kicsit még elbohóckodjak ezzel. Persze ez a funkció édeskevés ahhoz, hogy a hátán elvigye a játékot.

Belső nézetből meglehetősen könnyű megfeledkezni arról, hogy mekkora is a karaktered, ugyanis a mozgása nem változik meg drasztikusan a méret változásával. Miközben a nagy (Large) méret a minigun és a shotgun használatát is megengedi, csak hajszállal lassabban mozog, mint a közepes (Medium) méretben. Kizárólag csak a kicsi (Small) karakter képes igazán száguldozni a pályán, falakról lelépdelni és átjárókon átpréselni magát.

A Brink-ben 50 megnyitható skill van, de ebből csupán 20 az, ami egy adott karakterhez társítható. Bár néhány magas skill igazán megváltoztathatja a játékmenetet, mint például a Cortex Bomb, simán eljátszhat egy egyes szintű játékos a húszassal anélkül, hogy érezhető különbség lenne kettőjük között. Persze azért ennek feltétele az is, hogy gyakorlott FPS-ezőről legyen szó. A skill-eket tekintve semmi nincs kőbe vésve, bármikor újraoszthatod a pontjaidat, korlátozás nélkül.

A játékban XP pontokat azáltal szerezhetsz, hogy teljesíted a küldetéseket, ellenséget gyilkolászol vagy pedig segíted a csapatodat. Nincs értelme magányos farkast játszani, több pont jár azért, ha újraéleszted társad, mintha magányosan harcolsz. A Brink szinte kiált egy jó statisztikáért, azonban a játékban ilyen nincs. Bár a hivatalos oldalon van erről némi info, a szintekről, a sikeres gyilok számáról, arról, hogy hányszor haraptál a fűbe, nincs info, és más játékosokét sem látod.

A Brink története mindkét oldal szemszögéből megismerhető, a küldetéseket nem kell feltétlenül sorrendben teljesíteni. A teljes kampány végigvihető szólóban vagy online is. Amennyiben egy valódi játékos kilép, akkor botokkal helyettesíti a játék, aminek természetesen nem ugyanaz a feeling-je. Az AI mindig az utolsó pillanatban teljesítteti egy csapattal a feladatát, úgyhogy mindig tudd, hogy merre is vagy.

Ha épp nem küldetésben veszel részt, bármikor változtathatsz térfelet, azonban sajnos a multiplayer ugyanazokat a küldetéseket váltogatja, keveri mint egy pakli kártyát. Mindkét csapatnak van egy vezetője és egy célkitűzése, bár egyik sem igazán érdekes, sőt, sokszor azt érzed, hogy csak egy háttér karakter vagy az egész történetben.

Nyolc térkép van a Brink-ben, s attól függően, hogy melyik frakció része vagy a célkitűzések hajszállal eltérnek egymástól. A csapatok vagy robbanószert raknak le, vagy meg kell hekkelniük valamit, egy VIP-et kísérni, vagy működésbe hozni egy gépet, vagy ezek ellenkezőjét tenni a másik frakció részeként. Levadászni a VIP-et, hatástalanítani a bombát stb. Mondanom sem kell, hogy a kevés térképen ezek a feladatok mennyire izgalmasak.

A célkitűzések ismétlődnek, azonban az egyes szintek tervezése már jobban sikerült. Mivel karaktereidnek különböző méretet adhatsz, a pálya különböző részeire juthatsz el, s a világ teljes feltérképezése bizony sok időt vesz igénybe. De mivel a célkitűzések teljesítésének helye sosem változik, úgy vettem észre, hogy véges számú az a lehetőség, ahogy valamit teljesíteni lehet. Egy olyan játék, ami egyértelmű multiplayer fókusszal bír, sokkal több tartalmat kell, hogy felmutasson az online játékban, mint amivel a Brink-ben találkozhatsz.

Az idő minden meccsben nagy szerepet játszik. Amíg a robbanást jelző számlálónak van értelme, addig néhány egészen furcsa megoldással is találkozhatsz. Például, amikor az egyik csapatnak meg kell mentenie egy VIP-et, a másik csapat feladata az, hogy ezt megakadályozza. De amikor sikerült a VIP-et leszedni, a csapatnak őriznie kell a testet akár 10 percen keresztül is, távol tartani az ellenséget, s várni, hogy az idő lejárjon. Ez bizony frusztráló, pláne, amikor egy erős csapattal nézel farkasszemet.

S a végén essen szó a játék látványvilágáról is. Összességében a Brink nem néz ki rosszul, ami a karaktereket illeti. Azonban itt véget is ér az a pozitívum, ami elmondható a játék képi megjelenítéséről. A Brinknek mondjuk ki, ocsmány a grafikája, a fejlesztők jól átverték a népet a megjelenés előtti videókkal.

A játék rengeteg helyen pixeles, az egész kép kásás-mákos, először azt hittem, hogy a TV-m beállításával van valami baj, nem hittem el, hogy ez maga a valóság. A textúrák nem töltődnek be időben, a ruhák megjelenítése felületes, minden részletszegény, egyszóval katasztrófa. Bár a Bethesda és a Splash Damage ígért egy javítást, ami ezt orvosolja, nem hinném, hogy ez megoldaná ezeket a grafikai defektusokat. A Brink alapjaiban ronda.

Egy online lövöldözős játéknak a változatosság a lényege, az, hogy rákattanhass és hónapokon keresztül szívesen játsszál vele. A Brink-kel nem fogsz, teljes mértékben hiányzik belőle az a hangulat, ami magába szippantana. Tipikus rétegjáték lesz, mely megosztja majd a közönséget. Az egyetlen igazán jó dolog benne a SMART, s a parkour, ami ezzel jár, de egyetlen mechanizmus miatt pusztán nem lehet egy játék sikeres. A Brink-ben van ugyan fantázia, de a megvalósítás elhasalt, és számos sebből vérzik.

ZÁRÓ GONDOLAT

A Brink a 2011-es év második citromdíjasa a Homefront mellett. Megvétele erősen ellenjavallt.