A Call of Duty kétségkívül a videojátékok Góliátja. Milliárd dolláros üzlet, mely a II. világháború hadszíntereiről nőtte ki magát egy masszív multiplayer csatatérré, illetve filmszerű, Hollywood stílusú kampánnyá.

A Call of Duty: Black Ops megtartotta mindazt, ami a Modern Warfare 2-t rekorderré tette, sőt, bizonyos szempontokból felül is múlta azt. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek hibák a Black Ops-ban, de a Treyarch elégedett lehet művével. A játékban Alex Mason-ként kezded, s egy vallatás közepébe csöppensz. Olyan információkat akarnak megtudni tőled, amire nem igazán emlékszel. Gyakorlatilag a teljes játék Mason emlékeiben játszódik, a feladatod pedig az, hogy válaszokat találj. Egyes csavarok a történetben jobban ülnek, mint mások, és a játék közepe felé minden összekuszálódik.

Azonban a Modern Warfare 2-vel ellentétben a Black Ops remekül vizsgázik, és a fináléra minden a helyére kerül. Az egyes küldetések közötti átvezetők, a történet tálalása zseniális, mind tartalmi, mind pedig technikai szempontból. Sem FPS-ben, sem pedig más műfajban nem találkoztam ilyen jellegű és színvonalú narrációval, ebből a játék csillagos ötösre vizsgázott.

A Black Ops sajnos lineáris, pontosabban több mint lineáris játék. Időnként auto üzemmódban működik. Csakhogy egy példát említsek: amikor egy SR-71 Blackbird felszállását kell irányítanod, kipróbáltam, hogy nem húzom hátra a kormányt akkor, amikor a játék ezt kéri, kíváncsi voltam, van-e más alternatíva a felszállásra. Volt. A Blackbird saját magától felemelkedett… A Call of Duty sorozat a realizmusáról (is) vált sikeressé, játék közben ezt próbára tettem.

Az egyik küldetés kulcsfiguráját, Steinert szerettem volna fejbe lőni, a játék nem engedte. Ha kezemben van egy fegyver, akkor le tudok lőni bárkit, még olyan áron is, hogy a küldetésem kudarcot vall, hisz egy kulcsszereplőt iktatok ki. Nem gondolom, hogy megerőltető lett volna leprogramozni egy „Mission failed, you killed a main character” opciót.

S akkor vessünk néhány szót az AI-ról, azaz a mesterséges intelligenciáról, ami egy játékot, ha nem működik megfelelően, alapjaiban tehet tönkre. Sajnos mind a bajtársakat, mind pedig az ellenséget tekintve a Black Ops rosszul vizsgázott. Játékos ide vagy oda, egy személyben nem veheti fel senki a harcot 20-30 ellenséggel, pedig itt erről van szó. Gyakorlatilag a játékosnak kell kipucolnia minden helyszínt, a haverok nem tesznek sokat hozzá.

Akad néhány tervezési probléma is a játékkal. Az egyik legnagyobb a Battle of Khe Shan esetében lelhető fel. A küldetés nem ad instrukciókat arra nézve, mit is kell tenned, sőt, félrevezet! Mindezek ellenére a történet remekre sikeredett, véleményem szerint a széria legjobbja. Amint azt megszokhattuk már, a játék sebessége nem hagy időt mélázásra, túl sok gondolkodásra. Egyesek kicsit túl gyorsnak is találhatják, azonban az első óra játék után könnyedén felvehető a ritmus.

Egy háborúban fegyverek nélkül semmire sem megyünk, ebből a szempontból a Black Ops remekül a kezünk alá dolgozik.  Változatos fegyverarzenál közül válogathatunk, melyek közül a kedvencem egy újítás, az íj volt. Pláne abban a küldetésben, amikor robbanófejjel ellátott nyílvesszőkkel kellett felrobbantani járműveket. Nem hagyott nyugodni a kíváncsiságom, hogy mi történik akkor, ha nem tárgyakat veszek célba velük, hanem katonákat. A hasam fogtam a nevetéstől, érdemes kipróbálni mindenkinek. Pusztán emiatt többször is visszatöltöttem a mentést, hogy újra és újra leszedjek így pár katonát.

A játék remekel a vizuális megjelenítés, effektusok és hanghatásokat tekintve. Utóbbi nem is csoda, hisz olyan híres színészek, mint például Ed Harris adták hangjukat a karaktereknek. Minden eddiginél látványosabb robbanások, nem túlzásba vitt, azonban nagyon hatásos „bullet time” bevágások, időjárás effektusok, gyakorlatilag tökéletes tűznyelvek teszik a játékot a szem orgiájává. Egyetlen kritikám a grafikával szemben, hogy bizonyos szintek látványvilága érezhetően felülmúlta másokét, a grafikai megjelenítés semmiképp nem egyenletes a játék folyamán. Saját benyomásaim alapján a Black Ops grafikáját tekintve is felülmúlta elődeit.

Mostanában sokszor kritizált része a slágerjátékoknak a játékidő. A Black Ops, vérmérséklettől függően 5-6 óra játékot tesz lehetővé kampány módban. Azok, akik a multiplayer-re esküsznek ezt nem is bánják annyira, azonban olyanok, mint például én, aki elvétve multizik, bizony nem annyira örülnek neki. Ha a Medal of Honor végén azt éreztem, hogy lenne még kedvem menni tovább  és tovább, akkor ez pláne igaz a Black Ops-ra.

Képtelen vagyok felfogni azt, hogy kinek pattant ki az ötlet a fejéből, hogy a játékban ismét (vagy egyáltalán bármikor is) helyt kapjon a Zombi mód. Komolytalan, nem vicces, sőt, a legjobb szó rá a gagyi. Számomra annyira összeférhetetlen a COD sorozattal, hogy amikor ez először játékba került, óriási csalódást jelentett. Visszautalok arra, amikor azt írtam fentebb, hogy a széria a realizmusáról vált híressé, ezt a zombis bohóckodást éppen ezért (is) vagyok képtelen felfogni. Gondolkodtam rajta, hogy emiatt lepontozzam a játékot, de végül úgy voltam vele, hogy ez csupán egy opció, ha valakit nem érdekel, nem játszik vele.

ZÁRÓ GONDOLAT

Véleményem szerint a Call of Duty: Black Ops a sorozat legjobban sikerült darabja, kiváló szórakozás azok számára is, akik nem rajonganak a franchise-ért. A játék erősségei feledtetik az időszakos gyengeségeket, bicsaklásokat.