Bevallom, van valami perverz élvezet abban, hogy a gazdasági válság kellős közepén az ember a New York-i tőzsde épületébe behatolva rommá lőhet mindent és mindenkit, millió dolláros felszereléseket rombolhat, s a világ vezető  nagyhatalmainak bankrendszereit küldheti padlóra egy jól megcélzott sorozattal.

A világ lángokban áll, a metropoliszok legnevezetesebb helyein folyik élet-halál harc, ez a modern hadviselés, megérkezett a Modern Warfare 3. Az Activision és a Blizzard Entertainment útjára indította aktuális fejőstehenét, a Call of Duty legújabb installációját. A projekt méreteit jól szemlélteti, hogy a játék fejlesztésében az Infinity Ward mellett a Sledgehammer Games és a Raven is részt vett.

Azonban a játéknak most már nem csak saját magával, annak korlátaival és az egyre elégedetlenebb rajongókkal kell megküzdenie, hanem a színpadra lépett jövőbeli riválissal, az Electronic Arts és a DICE által fémjelzett Battlefield 3-mal is.

Az összehasonlítás elkerülhetetlen, mégsem tesszük azt, tesztünk egyetlen célja verdiktet mondani a játék felett abból a szempontból, hogy mennyire jó döntés a nehezen megkeresett forintokat az aktuális Call of Duty játékra költeni.

Az elmúlt két évben a Call of Duty rajongók tábora megosztott lett, sokan továbbra is a műfaj numero unojának tartják a franchise-t, mások viszont hangot adtak abbéli elkeseredésüknek, hogy a játék nem más, mint hatalmas lehúzás. Évről-évre alig változik valami, s gyakorlatilag ugyanazt veszik meg minden novemberben: egy milliméterre szkriptelt, a hollywoodi mozi látványvilágát idéző corridor shootert, melyben a játékos már rég nem főszereplő, csupán kellék, s amiben mint egy láthatatlan dróton húzzák a lagymatag történet körítésében a játék vége felé. Nem hiába fordulnak egyre többen a játék multiplayer módja felé, s a kampány módra, mint bónuszra tekintenek a többjátékos arénák gyűrűjében.

A Modern Warfare 3 felütése semmilyen meglepetéssel nem szolgál, a játék menüje a szokásos hangulatot hozza, a képernyő kalibrálását és egy két preferencia beállítást követően máris indul az első átvezető videó, melynek következtében a romos New York utcáin találod magad. Már az első pillanatban mellbe vág a játék látványvilága, melyről ugyanaz az IW motor gondoskodik, ami a Call of Duty játékok alatt futott mindig is.

Bár már az 5.0-s verziónál tartunk, a motor gerincét még mindig a a „hőskorban” használt kódsor adja.  Elismeréssel kell viszont szólnom az Xbox 360-as verzió bug mentességéről, a végigjátszás során egyetlen alkalommal sem kerültem szembe technikai problémával.

A látvány- és színvilág bár minden igényt kielégítő, számomra valahogy túl plasztikus, műanyag-hatást keltett, az elődök által kitaposott utat folytatja. Nehéz ezt igazán verbalizálni, olyan ez, mint az Uncharted 3 célzásrendszere, érzed, hogy valami nem stimmel vele, nem oké, de pontosan nem tudod megmondani, hogy mi. Természetesen ezt mindenki a saját szemével érzékeli a saját szűrőjén keresztül, következésképp nincs két ember, aki ugyanolyannak látja, az én benyomásom az volt, hogy a játék látvány terén semmi újat nem hozott.

Sokan odáig merészkednek, hogy egészen fantasztikus történetet vizionálnak a COD játékokat illetően, a Black Ops előtt a Modern Warfare 2-ben láttak csalfa megváltást a jó történetre kiéhezett rajongók. Miután Ramirez közlegény a hírhedté vált ütközetben a Fehér Házat visszafoglalta, mindenki a megalomán tervekkel rendelkező gonosz terroristát, Makarovot keresi. A célpont Afganisztán vagy Oroszország, máshol nem lehet az orosz terrorista, és az osztag két részre oszlik, hogy megtalálják őt.

A Modern Warfare 2 végső küzdelmében Soap súlyosan megsebesül, de sikerül likvidálnia Sheparde-t, azonban Makarov mégis kicsúszik az osztag kezei közül.  A Modern Warfare 3 történetének középpontjában ki és mi is lehetne más, mint Makarov, és az ő világuralmi tervei, illetve ezek megakadályozása?

A helyszín azonban kibővül: már nem csak az Egyesült Államok területén lehet a skulót elszórni, hanem Európa főbb metropoliszaiban is, Londonban, Berlinben, Párizsban, Prágában, de elutazunk például Afrikába és Szibériába is. A szokásos figurák térnek vissza: Soap, Price, Yuri, Frost, küldetésenként változó, hogy éppen kinek a bőrébe bújsz bele, mint ahogy az is, kinek mi lesz a szerepe a végső felvonásban.

Parázs, dinamikus harcok uralkodnak a romos utcákon, ezekhez ugyan túl sokat gondolkodni nem kell, a hullámokban rád törő ellenséget a bal ravasz (auto célzás) és a jobb ravasz (tüzelés) ritmusos nyomkodásával gyakorlatilag úgy is el lehet intézni, hogy szinte a képernyőre sem nézel.  A játék nehézségi fokától függően ezek a tűzharcok két-három percnél nem tartanak tovább, a játék tempója feszes, melyet a filmszerű átvezető videók tesznek még inkább filmszerűvé.

A játékmenetben az ég egy adta világon semmilyen újítás nincsen, a fegyverarzenálra nem lehet panasz, csakúgy, mint a földi-, vizi- és légi harcok egyensúlyára sem. Ügyesen megrendezett forgatókönyv szerint zajlik a szuperprodukció, a háborús, monumentális hangulat garantált mindvégig még akkor is, amikor az egész mesterien mesterkélt. Irányítás terén sem kell meglepődnie senkinek, a Modern Warfare 3 a sorozattól megszokott kezelést kapja, szintén bármiféle innováció, vagy hozzáadott érték nélkül.

A sztori módnak vannak hatásos pillanatai, a családjával boldog apukaként Londonban kamerázó fickó (igen, ez te vagy) és ami ezután következik, illetve a Párizsban történő harcok végső perceiben az Eiffel torony Szajnába történő lomha belecsuklása mindenképpen emlékezetes momentumok.

A küldetéseket „felkonferáló” átvezető videókat semmiképp nem érdemes átugrani, a játékon dolgozó művészeti csapat remek munkát végzett e tekintetben. A hangulatért nagyban felelős hangzásra sem lehet panasza senkinek, a fegyverek hangja, a szinkron (melyek közül messze kiemelkedik Price-szé), a környezet apró-cseprő neszei és robajai egyértelműen sokat hozzátesznek a játékhoz.

A Modern Warfare 3 szekvencialitása számomra főbenjáró bűn, kiválóan tükrözi az FPS műfaj évek óta tartó identitásválságát és tehetetlenségét. A játék minden másodpercben tudja, hogy mit akar, s ezen te változtatni nem tudsz,  de még csak befolyásolni sem: úgy is az lesz, amit a vadul futó script meghatároz.

Ha csupán másodiknak kell leereszkedned a csatornába, társad akkor is lemegy előtted, ha a csatornanyílás fölé állsz, s ezzel elméletileg megakadályoznád abban. Nem kecsegtet nagyobb reménnyel az sem, ha a tankra fel akarsz mászni, hogy mielőbb kezedbe vedd az ott található fegyvert: katonád csak abban a pillanatban lesz erre képes, amikor a kód odaér, hiába próbálod másodpercekkel előtte.

A játék telis-tele van ilyen böszmeséggel, de ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, hogy egy szárazföldi invázió alkalmával három checkpointot is teljesített a játék úgy, hogy a küldetés legelejétől egy tapodtat sem mozdultam meg, végig egy helyben álltam. A hadi gépezet kiválóan megy nélküled, a kód remekül teszi a dolgát, mit sem törődve veled, a csupán kellék játékossal.

Az AI ennek megfelelően kiválóan működik, ha felveszed a harcot, ha nem (négy chekpoint-nyi távot is sikerült megtennem úgy, hogy egyetlen lövést nem adtam le), a Modern Warfare 3 rabszolga módra hajtja végre a fejlesztők elképzelését és akaratát, a játékos csupán porszem a gépezetben, melyet a modern hadviselés bedarál. Következésképp taktikára sincsen szükséged, s ki gondolta volna, hogy egyszer odáig süllyedünk, hogy a nyúlcipő felvétele kifizetődőbb lesz annál, minthogy tűzharcba keveredj.

Annak rendje és módja szerint a sztori mód egy hosszú délután alatt kellemesen végigtolható (esetemben 5 óra 50 percet vett igénybe), amennyiben gyomrod képes bevenni azt a kliséfolyamot, amit a Modern Warfare 3 produkál. Ugyan nem sokban különbözik egy hollywoodi mozitól, ha így haladunk a következő részt kontroller helyett egy jó adag pop-cornnal és egy bödön kólával kezedben, hátradőlve nézheted végig.

A fenti korlátok és nüanszok ellenére a kampány mód fogyasztható, olyannyira, hogy nem tudnék jelenleg olyan FPS-t mondani, ami emészthetőbb tartalmat nyújtana.  Ha a sztori módot kifilézted, ajánlatos egy pillantást vetni a Special Ops menüre is, ahol akár szólóban, akár kooperatív módban, osztott képernyőn teljesíthetsz különböző feladatokat. A játék végső megítélésében mindez szerepet kell, hogy kapjon, ugyanis az ár/érték arány egyik fontos fokmérője, hogy mennyi tartalmat is kínál egy adott lövölde.

S akkor nézzük a játéknak azt a részét, ami miatt a nagy többség kiadja pénzét a Modern Warfare 3-ért: ez a többjátékos mód. A legfontosabb változás az előző részhez képest a „killstreaks” rendszer ráncfelvarrása, melynek eredmény a „pointstreaks” rendszer. Ezáltal már nem csak a gyilkolásokat jutalmazza a multi, hanem a sikeres feladat végrehajtást is, s aminek sokan örülnek majd, hogy ha fűbe harapsz, nem nullázódik az addig elért sorozat.

Nem véletlen, hogy pont a Battlefield 3 megjelenésének évében vezetik be a kasztrendszert, a csapat alapú játékban tudsz választani Assault, Support és Specialist felszerelések közül is. Agyatlan Pistikét vélhetően ez sem hatja majd meg, s továbbra is az ölések száma lesz a legfőbb motivátor a multiplayer térképeken. Természetesen a legnagyobb újdonság a Call of Duty: Elite szolgáltatás debütálása, melyen keresztül még azt is nyilvántartja az online felület a játékban elért eredményeid közül, amit nem szeretnél. Ennyit a körítésről, lássuk, hogy mit is tud a multi.

El kell ismerni, hogy a Modern Warfare 3 multiplayer módja a legjobb, ami valaha is készült szérián belül, tizenhat térkép várja a vérszomja önjelölt bakákat, egy rakat kihívással, jutalommal és célkitűzéssel. Akármikor is játszol a multiplayer móddal, úgy érzed, hogy valamit elérsz, s nem csak céltalanul kaszabolod az ellenséget. A jutalmazás középpontjában a killstreak-ek és a perk-ek állnak természetesen, a Modern Warfare 3 multiplayer módjának kiváló ráncfelvarrásai ezek!

Ahogy lépsz előre az egyes szinteken, újabb fegyvereket nyitsz meg, ezeket a fegyvereket pedig a megszerzett perk-ekkel szabhatod testre oly módon, mely az ízlésedhez a legközelebb áll.

Az irányítás ugyanolyan kényelmes, mint a korábban megszokott multiplayer módokban, s a játékmenet pattogós, feszes, tempós mivolta pedig azt az utánozhatatlan szájízt okozza, amire csak Call of Duty multiplayer mód képes. Azonban nem mindig megfelelően kiegyensúlyozott a játék, futottam bele olyan csapat meccsbe, amikor az ellenfél dominanciája egyértelmű volt, köszönhetően az Assault Strike Package-nek. Ezt azonban a COD multizók már megszokhatták, ez is jól példázza, hogy a multiplayer mód bizony azért nem tökéletes.

Az olyan új játékmódoknak köszönhetően, mint például a Kill Confirmed úgy érezheted, hogy nem ugyanazt a tartalmat kapod meg évről évre. Ha magányos farkast szeretsz jobban játszani, még mindig ott van a klasszikus Team Deathmatch és számos más régebbi móka, azonban a Kill Confirmed alapjaiban változtatja meg a multiplayer módot azáltal, hogy a csapatjátékra apellál oly mértékben, mint még korábban soha Call of Duty játékban. A gyűjtögető életmódot folytató játékosok bizonyára élvezni fogják, hogy itt már nem csak a nagyvadat kell elejteni, de összes is kell szedni utána a dögcédulákat, amihez bizony szükség van egy kis koordinációra a csapattagokkal.

A pályák és a játékmódok változatossága, a pointstreak és perk rendszer számtalan tartalmat, és gyakorlatilag több száz órányi játékidőt és addikciót biztosít a mulitplayer mód megszállottainak. Egyértelmű, hogy a Modern Warfare 3 multiplayer módja messze felülmúlja a kampány mód élvezeti értékét, a többjátékos módban érdemében belekötni csak az igazán fanyalgók fognak tudni.

Összességében a Call of Duty: Modern Warfare 3 a jobb játékok közé tartozik, de messze áll attól, hogy a legjobbak kasztjába tartozhasson. A többjátékos mód nélkül a játék megújulásra képtelen, félkarú óriás, s hűen tükrözi azt, hogy mennyire szüksége lenne már a műfajnak egy mindent elsöprő apokalipszisra, majd az ezt követő teljesen más alapokra történő építkezésre. Nem kérdéses számomra, hogy a játék hatalmas siker lesz a kasszáknál, s azt is mindenki döntse el, hogy vajon ennek a darabnak a polcán van-e a helye.

ZÁRÓ GONDOLAT

Kampány fókuszú játékosoknak a vétel erősen ellenjavallt, akik viszont a multiplayer módban örömüket lelik, azoknak bátran ajánlott. A corridor shooterek legjobbika a Modern Warfare 3, ami azonban a multiplayer mód nélkül képtelen lenne a felszínen maradni.