A Crytek visszatért a Crysis 2-vel, mely alatt az Cry Engine 3 remekül dolgozik, technikai szempontból a játékra senkinek egy rossz szava sem lehet. Öltsd magadra a nano ruha 2.0-s verzióját, s indulj el az idegenek által megszállt és lerombolt New York utcáin, hogy felvedd a harcot ádáz ellenfeleiddel.

A Crysis 2 az idei év egyik legjobban várt shootere, a játék körüli hatalmas várakozás és információ dömping közepette mindenki alig várta, hogy a konzolba tehesse a korongot. Mi is így voltunk ezzel, az alábbiakban a játék kampány módjáról szóló tesztünket olvashatjátok, a multiplayer teszttel kicsit később jelentkezünk.

A Crysis 2 a játék első perceiben lenyom a víz alá, és egy tengeralattjárón találod magad társaiddal, akik élénk viccelődéssel ütik el idejüket. A felhőtlen móka nem tart sokáig, ugyanis a víz alatt jármű találatot kap, a víz ömlík be megállíthatatlanul, s azzal fenyeget, hogy pillanatok alatt mindent eláraszt, és mindenkit elpusztít.

A játékot gyors meneküléssel kezded, s célod, hogy épségben kerülj a víz felszínére. A menekülést nem minden társad éli túl, s az óceán felszínén lebegve egy lerombolt New York képe rajzolódik ki előtted, s az, hogy valami nagyon nincs rendben. Ezután következik a filmaszakadás.

Amikor magadhoz térsz egy Prophet nevű fickó magyaráz neked élélnken arról, hogy az egész város megfertőződött, de te még tiszta vagy, és rajtad múlik, hogy sikerül-e megállítanod az idegenek invázióját és rombolását. Neki már befellegzett, menthetetlen, majd mondandója végén pisztolyt emel a fejéhez, és egy ravasz húzással tesz pontot életére.

Nano ruhád 2.0-s verziójában feszengve felkapod a pisztolyt, s utadra indulsz. Az, hogy a játék grafikai szempontból nagyon jól teljesít, már rögtön az elején fel fog tűnni, a Crytek mindig is híres volt arról, hogy a fényjáték a játékaiban különleges hangsúlyt kap. Itt sincs ez másképp, éles, szép textúrák fogadnak, bár a környezet azon tárgyai, melyekkel interakcióba léphetsz (különböző dobozok, hordók, elszórt használati tárgyak) nem nyűgöztek le a látvány szempontjából. A játék szó szerint üde színfolt ebből a szempontból, a szürkés-kékes Medal of Honor, a fakó Call of Duty után a Crysis 2 vizuális orgia a színeket illetően.

S akkor lássuk, mit is tud az új nanoruha. Első, és legfontosabb segítséged a játékban a sisakod elektronikus “rostélya” lesz, melyen folyamatosan kapod a küldetéseiddel kapcsolatos információkat, taktikai utasításokat, s melynek segítségével könnyedén bemérheted, ellenségeid merre, pontosan hány méterre helyezkednek el tőled, merre mozognak. Segítségével rájuk zoomolhatsz, és meg is jelölheted őket. Nagyobb távolságba elhelyezkedő ellenfelek esetén ez remek segítséget nyújt.

Az RB gomb megnyomásával rövid ideig láthatatlanná válsz, ami nagy segítségedre lesz a játékban, bár túlzott használata nem tanácsos, csak az igazán meleg helyzetekben, ugyanis túlságosan nagy segítség az akciók túlélésében. Persze nem használhatod korlátlanul, a funkció pusztán addig működik, amíg a nanoruhádban tárolt energia ezt lehetővé teszi, a képernyő jobb alsó sarkában látható, hogy éppen mennyi szufla van még benne. Alapvetően két fő funkciója van, az egyik a lopakodásnál lesz segítségedre (átláthatsz a falakon, hőtérképpel mérheted be az ellenséget), a másik pedig, amikor akcióba lendülsz, például hatalmasakat ugorhatsz vele.

A Crysis 2-ben az intenzív akciókban nagy hangsúlyt kap a lopakodás, mely talán kicsit idegen az FPS műfajtól, ugyanakkor nagyon örültem neki. Akcióidat sokszor meg kell tervezned, ebben segítenek a képernyőre küldött taktikai tanácsok, az, hogy éppen menekülj, szívárogj be egy épületbe, vagy éppen vedd fel a harcot. A lopakodó módot az LB gomb megnyomásával aktiválhatod, bizonyos küldetések esetén ez kötelező, csak így tudsz ellenfeled mögé lopakodni, s egy határozott mozdulattal eltörni a nyakát.

A lopakodó mód mellett nagy segítségedre lesz az armor mód is, mellyel nanoruhád védelmi képességét növelheted meg ideiglenesen, intenzív harcokban tanácsos csak ezt használni, ugyanis szívja az energiát rendesen. Ha nagyon záporoznak a golyók a fejed körül, célszerű inkább fedezékbe bújnod. A játék fedezékrendszere felemás érzéseket váltott ki belőlem.

Egyrészt kiválóan működik az, hogy a RS-et lirányítva ki tudsz nézni fedezéked mögül, és ellenfeleide becélozni, azonban ez a fedezékrendszer nem nevezhető a shooterek közül a legjobbnak. Még mindig a Gears of War 2 számomra ebben az etalon, itt nincs lehetőséged úgy fedezékbe bújni, mint abban a játékban, csupán leguggolhatsz, és a fent említett kikandikálós lövöldözést alkalmazhatod.

Fegyvereid változatosak, Scarab, Marshall, M12 Nova és még sok más áll rendelkezésedre, ráadásul, ahogy ez a műfajtól megszokott, az elhullott ellenfelek fegyvereit felveheted. Helyenként lőszereket tartalmazó ládákkal találkozhatsz, ahol feltöltheted készleteidet, ezek száma se nem kevés, se nem sok, jól megtalálták a fejlesztők az egyensúlyt ahhoz, hogy a játék ezáltal se túl könnyű, se túl nehéz ne legyen. A fegyverek fejleszthetők, s ennek érdekessége, hogy nem kell a klasszikus menübe belépned ehhez, hanem a back gomb megnyomásával a bal kezed ujjbegyein mutatott gombokkal férhetsz hozzá a fejlesztésekhez.

FPS játékoktól kevésbé szokványos, hogy különböző tárgyakat lehet gyűjtögetni, a Crysis 2-ben ezek New York városával kapcsolatos emléktárgyak, dögcédulák, járműkulcsok és e-mailes üzenetváltások. További plusz pont, hogy zenéket lehet megnyitni a játékban, ami egyébként szintén erőssége a játéknak, köszönhetően az Oscar díjas zeneszerzőnek.

Annak ellenére, hogy a játék (sajnos) lineáris, mint majd’ minden shooter, a bejárható terep viszonylag nagy, annak ellenére, hogy küldetéseink megkötnek bennünket. Épületek tetejére lehet felmenni, aluljárókban barangolni, lerombolt üzletekbe bemenni, s ezeket érdemes is megtenni, ugyanis számos munícióra, tárgyra és érdekességre bukkanhatunk.A felkapható és eldobható tárgyaknak túl sok értelmét nem láttam, hatalmas rúgással akár autókat is arrébb tehetünk, ami egyetlen esetben jött jól, ha a fedezék nem volt elég nagy, de oldalára fordítva egy autót már kényelmesen elbújhattam mögötte.

A játék fizikája hozza az elvárt formát, a robbanások igazán látványosak, bár helyenként falakon átnyúló katonákkal találkoztam, “belógtak” a szomszéd helységből a falon keresztül, s így is le lehetett őket lőni.  A játékban sajnos elég sok a bug, közülük néhány elég komoly, szinte minden pályán találkozhatsz jó néhánnyal. Apróság, de pozitívum, hogy a játék gyorsan tölt, egy halálos lövést követően nem kell hosszú-hosszú másodpercekig arra várni, hogy visszatérjünk az akcióba.

Szinte minden játékban óriási lehetőség rejlik a történetben, amit csak kevesek tudnak igazán kihasználni. Nos, ez a Crysis 2-nek ismételten nem sikerült, azok után sem, hogy az első részt széles körben kritizálták a felületes, hézagos és sekélyes történet miatt. Sajnos ugyanez a helyzet a Crysis 2-vel is, a játékot nem a történet, hanem a látványvilág és az akció viszi a hátán. Számomra különösen fontos, hogy egy játéknak milyen a befejezése, s nem is tudom, hogy melyik szó fejezéni ki igazán azt, mit éreztem a kampány mód végén. Megkockáztatom a “röhejes” szót, ha kicsit puhítani akarnám mondókámat, akkor inkább a “meglehetősen furcsa” szókapcsolatot használnám.

A játék megjelenése előtt a fejlesztők úton-útfélen hangoztatták, hogy a Crysis 2 a valaha készült legjobb, legszebb, legintenzívebb stb. játék lesz, én ezt a kampány mód alapján egyik szempontból sem tudom megerősíteni. Azt sem titkolták a Crytek emberei, hogy a multiplayer módra különös hangsúlyt fektetnek, s gyanítom, hogy a Crysis 2 őrületet sokkal inkább ez fogja a hátán vinni, mint a kampány mód.

Valahogy hiányoltam azt a pluszt, ami tényleg ahhoz kell, hogy egy játék, különösen egy FPS igazán jó lehessen, s a játék befelezése után azt érezzem, hogy ezt újra és újra elő szeretném venni. Az a bizonyos újrajátszhatósági faktor a Crysis 2 esetén számomra nem létezik, a szép látvány, a gördülékeny akció önmagában kevés, hogy ismét elő akarjam venni. A játék kampánya 6-7 óra alatt teljesíthető, ami ugyan nem tartozik a legrövidebbek közé, én az ilyen játékok esetén is legalább 10 óra játékidőt tartok elfogadhatónak.

A Crysis 2 jó játék lett összességében, de nem lett igazán jó játék. Olyan játék, amit nagyon sokan fognak szeretni pusztán amiatt, mert az ízlések különbözőek. Ha össze kell hasonlítani az első résszel, sajnos azt kell mondjam, hogy igazán újat, vagy innovatívat nem sikerült felmutatnia, egy erőteljes ráncfelvarrást kapott csupán, azonban ez kevés volt ahhoz, hogy a Crytek az igazán nagy játékok közé emelje.

ZÁRÓ GONDOLAT

A Crysis 2, bár üde színfolt, mégis csak beállt a sorba, s nem tudta meghozni azt az igazi pluszt, amit régóta várunk egy FPS játéktól.