A Darksiders az apokaliptikus jövőben játszódik, miután az Emberek Királysága elpusztult, s a jó, és a sötét oldal küzd a végső győzelemért, angyalok és démonok formájában.

A játék főhőse War, az apokalipszis első Lovasa, kinek bőrébe bújva kell magunkat átharcolni a rengeteg ellenségen a nem rövid játékmenet során. Azonban a játék nem ennyire egyszerű, hála istennek nem csak csihi-puhiról van szó. Annak érdekében, hogy bizonyos helyeken továbbjuthassunk, különböző “feladványokat” kell megfejtenünk, így a játék jó egyensúlyban tartja a harci jeleneteket és a nyugisabb időszakokat. Ez az, ami a Bayonetta-ból hiányzik, ami gyakorlatilag egy óriási kombó sorozat.

Pár hete adós vagyok már egy összefoglalóval, de mentségemre legyen mondva, hogy a játék több, mint 33 órát vett igénybe. Nem is számítottam rá, hogy ennyire jó lesz. A gyengébb kezdést követően (New Yorkban történt apokalipszis) kis idő múlva már kezd látszani a játék erőssége, a markáns történet köré épített, szép grafikájú, fejtörőkkel gazdagított csihi-puhi.

A játék során különböző világok közt kell közlekednünk, mindegyik végén egy főellenséggel, melyek között érdekes mód, az egyik legnehezebb a játék elején található. Jó néhány fegyver, különleges képesség birtokosa leszünk a játék során, ami természetesen nem véletlen, bizonyos fegyverek csak bizonyos helyeken, bizonyos ellenséggel szemben hatásosak. Ezt leszámítva mindenkinek meg lesz a kedvenc harcmodora, bár ahhoz nem lesz elegendő “lélek-pénze”, hogy az összes képességet a maximumra fejlessze.

Apropó, lelkek. A játékban az ellenségek illetve az összezúzott tárgyak különböző színű lelkekkel ajándékoznak meg, melyek mindegyike másra jó. Az egyik életerővel tölt fel, a másikkal képességeket és fegyvereket vásárolhatunk stb.

Nagyon jól kiegyensúlyozott a játékban a fejtörők és a csaták aránya, bár a játék különböző pontjain ez az egyensúly elbillenhet egyik vagy másik irányba. A különböző territoriumok meghódítása után a végjáték következik, a jó és a rossz harca, azaz az Éden és a Pokol. Mire erre a pontjára jutunk a játéknak, gyakorlatilag nem jelent kihívást e rész teljesítése, s a befejezés is meglehetősen jellegtelenre sikerült. Ahhoz szoktunk, hogy a végjáték azért ennél látványosabb, videókkal tűzdelt, kicsit emelkedettebb.

A játék erősségei közt említeném meg mindenképp a grafikát, nekem nagyon tetszett. Az irányítás is egész jóra sikeredett, bár a lovat irányítani, és azzal hirtelen megfordulni egyáltalán nem könnyű. Az átvezető videók látványosak, jól eltalálták a játékban a hangokat is. A bugokat viszont nem sikerült kiirtani, jó néhány helyen sikerült a szikla helyett például a levegőben ácsorognom, igaz, más jellegű buggal nem találkoztam.

Talán kicsit meglepő, hogy valaki emiatt “reklamál”, de a játék lehetett volna hangyányit rövidebb, bár tény és való, hogy egyéni stílustól és agyjárástól függően a teljes játékidő 6-8 órával is kevesebb lehet.

ZÁRÓ GONDOLAT

Összességében egy nagyon színvonalas játék került a boltokba, ami feltétlen megéri az árát, hogy ha nem is újonnan, de néhány hónappal később pár ezer forinttal olcsóbban, használt állapotban. Várni fogjuk a következő részét.