Néhány héttel ezelőtt lehetett letölteni a Case Zero DLC-t, már akinek sikerült, ugyanis régiókódossá tették a letöltést és alap esetben kis hazánkból ez nem sikerülhetett senkinek. Azóta megjelent a teljes játék, a Dead Rising 2, lássuk is, milyen lett.

A Left 4 Dead után fogadtam meg, hogy többet zombis játékkal nem játszom, valahogy ellenállhatatlanul vonzódom a realisztikus játékok iránt, s úgy látszik, már nem fogok megváltozni.

Ez a darab öt évvel az első rész után játszódik, és három évvel azok után, hogy Still Creek-ben járhattunk. Már a játék elején egyből világossá vált, hogy elég aberráltra sikerült ez a rész. Ahogy azt már megszokhattuk, a játék elején összedobhatunk magunknak egy-két fegyvert, egy kis hegesztés, és máris kész a mobil fűnyíró, vagy a machete és gyakorlatilag bármi másnak a kombinációja.

Egy játék elején természetesen egyből feltűnik a grafika, szerintem ez még mindig eléggé idétlen, de meg kell hagyni, hogy észrevehető azért javulás a korábbiakhoz képest. Aki élvezetét leli az esztelen hentelésben, az itt kétségtelenül megteheti, azonban én arra vártam, hogy vajon mi újdonság lesz az előző részhez képest? Akárhogy kerestem, nem nagyon véltem felfedezni benne semmi eredetit, semmi újat (tisztára Left 4 Dead és Left 4 Dead 2 receptúra).

Ahogy haladtam a játékkal előre, egyre inkább idegesített az, hogy egyre nagyobb erőfeszítést igényel, hogy bármit is megcsináljak, ugyanis az idő vészesen fogy. Később ez a dolog kezdett kaotikussá válni, ide-oda rohangáltam és kapkodtam, hogy teljesítsem a rám rótt penzumot. A pszichókat legyőzni nem is olyan egyszerű, mindezek tetején még gyűjteni kell a Zombrexet is, és a csemetéknek adni, nehogy zombivá váljanak.

Nem nagy dolog, gondolhatják sokan, azonban tévednek: mindent egyszerre nem lehet csinálni. Vagy megváltók leszünk, és megmentjük azokat, akiket kell, vagy pedig gyűjtögetjük a cuccokat, és gyilkolásszuk a zombikat halomra. Ezen a dolgon pláne nem segít, hogy a játékban nincsenek checkpoint-ok, ha kampó, akkor tényleg kampó, kezdhetünk mindent elöről (természetesen az utolsó mentéstől).

A bejárható terület meglehetősen nagy, ami pozitívum, ugyanakkor hamar le kell tenni róla, ugyanis a játék iszonyatos ideig képes tölteni, szó szerint perceken keresztül. Ha valaki itt megunná az egyedüli játékot, ott a ko-op lehetőség, amit eléggé elfuseráltak, mondjuk finoman.

Amit nem hittem el, az az volt, hogy ha az egyik fél meg akarja nézni a térképet, a másiknak is leáll a képernyő, nem tud mást csinálni mindaddig, míg a társ vissza nem lép. Gagyi.

A másik dolog, ami megnehezíti a páros játékot: a boss harcok. Ketten nem ronthatunk a szerencsétlennek, ugyanis egymást is megsebezzük. Ez persze mindenkoron igaz, a nagy hentelések közepette ha nem figyelünk társunkra, egyszerűen lekaszaboljuk.

ZÁRÓ GONDOLAT

A zombis játékok iránti véleményem a Dead Rising 2 sem tudta pozitívan befolyásolni. Ha sok a fölösleges pénzed, még akkor sem érdemes megvenni.