A Dead Space 2 nagyon ütős játék. Arról fogok írni, hogy mennyire félelmetes helyenként, milyen jókat lehet benne gyilkolászni, s hogy mennyire megfogott a főhős (Isaac) belső harca. Azonban a Dead Space 2 ennél sokkal több.

Nagyon kíváncsi voltam erre az epizódra, mondhatnám izzadó tenyérrel ültem le a konzol elé. Amikor végeztem vele, azon nyomban újrakezdtem, s meg sem álltam vele addig, míg ismét végig nem játszottam. Most azon gondolkodom, hogy harmadjára is nekiálljak. Igen, a Dead Space 2 ennyire jó.

Az első rész eseményei óta három év telt el, de a főhősnek, Isaac Clarke-nak még mindig nincs egy nyugodt perce sem. A Dead Space 2 elején Isaac egy űrállomáson ébred, melyet Sprawl-nak hívnak, s egy olyan helyen találja magát, amely hemzseg a Necromorph-októl. A legelső pillanattól kezdve Isaac az életéért küzd.

Ez az, ahol a játékos képbe kerül. Isaac bőrébe bújva kézbe veszed a plasma vágót, s felveszed a harcot az életedre törő szörnyetegekkel. A fő cél az, hogy megtaláld, és természetesen legyőzd a vallásos ikont, Marker-t, aki miatt ez az egész van, azonban amitől a játék története igazán jó lesz, az Isaac belső küzdelme önmagával.

Nem úgy, mint az Uncharted Nathan Drake-je, aki lekaszabol akár háromszáz kalózt mindenféle lelki rezdülés nélkül, Isaac-et teljesen kikészítették az első rész történései. Olyan dolgokat élt át, amit egy embernek sosem kellene az USG Ishimura űrhajón, azonban amivel igazából nyomasztja az nem más, mint a barátnője halála, akit ő bátorított, hogy dolgozzon vele.

Isaac elveszti a fejét a Dead Space 2-ben. A lelkiismeret furdalás gyakorlatilag az őrület szélére sodorja. Ez az, amitől a történet olyan megkapó lesz. Belső beszélgetései és hallucináció a játék egyik csúcspontja.

Természetesen nem ezért lehet csupán szeretni a játékot. Ott van például a harc, ami döbbenetesen jól sikerült, sokkal jobban, mint az első részben. Isaac villámgyors. Dobozokat tör szét, található tárgyakat és cuccokat keres, telekinetikus energiájával megragad dolgokat, s mindemellé remek fegyverei is vannak. Lelőni egy Necromorph karját, s azzal felszúrni egy ellenséget a falra olyan dolog, ami sosem veszít vonzerejéből.

A Visceral Games mindent kiszedett a játékból, ami az első részt lassította, ennek következtében a Dead Space 2 gyors tempójú, és helyenként bizony félelmetes.

A legnagyobb szívfájdalmam a játékkal kapcsolatban annak linearitása. A szűk folyosókon történő A pontból B pontba történő mászkálás még akkor is erősen levon egy játék értékéből, ha a Dead Space 2-ről van szó. Bár a helyszínek változatosak, s az itt-ott felbukkanó árnyak és hallatszó hangok sokszor elbizonytalanítottak, s elterelték a figyelmemet a monoton mászkálásról, de a játék akkor is csak lineáris marad.

Azoknak, akik hasonlóan többször szeretnék végigjátszani a játékot, mint én, jó hír, hogy a különböző upgrade-eket, fejlesztéseket a következő végigjátszásba magunkkal lehet vinni, így bár a játék természetesen ugyanaz lesz, mint az első alkalommal, valahol még sem, mert más minőségben élhetjük át ismét a kalandokat. Se szeri se száma a viselhető „ruházatnak”, s mindegyik mellé természetesen bónusz is jár.

Az első epizódban egy beparázott mérnökként játszhattunk Isaac-kel, a második részben viszont egy olyan figuráról van szó, akinek semmi vesztenivalója nincs. Már megszokta az életére törő szörnyetegeket, a fegyvereket, megy előre, mint a meszes, és bármire hajlandó. Sokkal erősebbnek tűnik, mint az első részben, ezért teljesen más érzés és vele játszani.

Ha valaki szadista, az próbálja ki a Hardcore módot, amiben nem elég, hogy az ellenfelek a lehető legkeményebbek, még checkpoint sincs, azaz, ha meghalsz, kezdheted újra a legutolsó mentéstől. S a hab a tortán, hogy az egész játék során csupán háromszor (!) menthetsz. Ez az igazi kihívás még a legelvadultabb játékosnak is.

S akkor most kicsit arról, hogy mi az, ami sántít a játékban. A „menj ide és csináld ezt” stílus abszolút rányomja a bélyegét az amúgy nagyon karakteres történetre. Isaac harca saját démonaival bámulatos, ehhez képest a Marker keresésének narrációja lapos. Különböző karakterek bukkannak fel a játék során, akik csupán annyit mondanak, hogy hová menj és mit csinálj. Alapvetően ez még nem is lenne baj akkor, ha Isaac ezekből tanulna valamit, vagy fejlődne általuk. Nem volt olyan pillanata a játéknak, amikor azt éreztem volna, hogy kezébe veszi a sorsát. Csak taszigálják ide-oda a játékban.

A másik gyengesége a játéknak egyértelműen a multiplayer mód. Mind az öt játékmódot (és az összes térképet) kipróbáltam, s egyiknél sem éreztem azt, hogy valamit is adott volna. A játékosokat két részre osztják: az embereknek külön feladata van, s a Necromorph-ok célja nem más, mint hogy ezt bármi áron, de akadályozzák meg. A játék tempója és a homályos célkitűzések semmiképp sem szórakoztató. Ez nem az, amit én a Dead Space multiplayer módjától várok.

 Röviden a megjelenítésről is. A játék grafikája szép, a világítás úgy lett megoldva, hogy a hangulatot és Isaac karakterét emeljék ki leginkább. Néhány animációs defektustól és a vér helyenkénti megjelenítését leszámítva nem lehet rá rosszat mondani.

A Dead Space 2 több mint egy akciójáték, több mint egy túlélő horror. Ez egy olyan játék, ami egy igazán személyes történetet mesél el egy fickóról, aki súlyos testi és lelki sebeket szerzett a körülötte történt eseményektől.

ZÁRÓ GONDOLAT

A Dead Space 2 kampány módja annyira jól sikerült, hogy nem kérdés, hogy kipróbálod-e vagy sem.