12+2 év, ennyi ideje nem láthattuk Duke Nukem-et, a játékot, amiről már mindenki lemondott, a Randy Pitchford vezette Gearbox hozta vissza szó szerint a sírból. Két évet elmolyoltak vele, gyakorlatilag nulláról kellett kezdeni az egészet, ennek eredménye a Duke Nukem Forever.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a videojáték ipar egyik legnagyobb várakozásnak örvendő játékáról van szó, mely végre-valahára megérkezett. De minek!? Azt hittem, hogy idén mélyebbre már nem süllyedünk a Hunted: The Demon’s Forge-nál, de tévedtem.

A Duke Nukem Forever az idei év legszégyenteljesebb játéka. Randy Pitchford húzza le magát a vécén, vagy legalábbis dugja a fejét a piszoárba, de abba, amelybe Duke a játékban oly előszeretettel vizel.

Tudom, hogy egy játékban nem a grafika a legfontosabb, de azt gondolom, hogy a látvány alapvetően meghatároz egy játékot. Ha ronda, mi több félelmetesen ocsmány, de olyannyira, hogy egy szinten van az általam 14 éve játszott PC-s Quake II-vel, akkor legyen bár akármennyire ütős a hangulata, nálam elkapálta magát.

Olyan szintű vizuális igénytelenség és technológiai töketlenség süt a játékból, hogy én nem vagyok hajlandó ezzel tovább játszani. 2011-ben az olyan játék, ahol ha egy forgószéket megforgat valaki, de úgy, hogy Duke keze láthatóan 15-20 centire van a széktől, az mégis megpördül, egy fabatkát sem ér.

Egyetlen értékelhető dolog van a játékban, és az nem más, mint Duke beszólásai, melyek között vannak viccesek. Ezt leszámítva a játék számomra teljes csőd, kudarc, vér ciki. Akinek ez a szintje, bánom én, nyomja bátran, de én nem pazarlom a drága időmet ilyen igénytelen játékra.

Annak aztán semmi értelme, hogy előhozakodjak a szokásos háklimmal: miként lehet, hogy teljesen mindegy, Duke a liftben a 33-ik vagy a 60-ik emelet gombját nyomja meg, ugyanott köt ki? Miként lehet, hogy úgy tudja a liftet hívni, hogy 10 centivel a gomb mellé nyom? Miként lehet, hogy egy plazmafegyverrel Duke közvetlenül a saját lábai elé lő, akkor nem sérül meg?

Annyi jó játék érhető el, akár lemezes, akár digitális formában, hogy inkább azokról írunk tesztet, amikről van értelme. Reméljük, az életben soha nem jelenik meg több Duke Nukem játék.

Randy Pichford leülhet, elégtelen.

ZÁRÓ GONDOLAT

A fentiekkel lehet nem egyetérteni, de aki valaha vett már minőségi játékot a kezébe (pl. Mass Effect 2, GTA IV, Assassin’s Creed: Brotherhood, stb.), az pontosan tudja, miről beszélek.

(Mielőtt valaki szóvá tenni, hogy ez nem egy teszt … Igen, nem az, el sem jutottam odáig, hogy a játékról olyan tartalmas tesztet írhassak, amiket szoktunk írni. A rohadt almát sem kell az utolsó morzsáig megenni ahhoz, hogy az ember tudja róla, hogy rohadt.)