Az Obsidian Entertainment gondolt egy cifrát, és a Dungeon Siege első két részét követően elkészítette a harmadikat is, de immáron konzolokra is. Teszteltük a Dungeon Siege III-at.

Az egykoron dicső Légió tagja szétszéledtek, a királyság elbukott, de most felcsillant a remény, hogy a régi csapat ismét összeálljon. Ehb királyság szétszakad, megbomlott a kényes egyensúly, az uralkodó hatalom frakciókra esett szét.

A 10. Légió megmaradt tagjai a föld védelmezői, s egyedül rajtad múlik, hogy megállítod-e a pusztulást, újraszervezed-e az egykor hatalmas presztízsű Légiót, s megakadályozod-e, hogy Ehb a sötétségbe zuhanjon. Lássuk, hogy is néz ki ez a gyakorlatban.

A játék indításakor hangulatos menü fogad, számomra a zene megkapó volt, egyből magával ragadt a fantasy hangulat. Szerepjátékról legyen szó, rögtön az elején döntésre kényszerülsz, az egyjátékos kampányt egyedül, vagy társaddal játszod végig, co-op módban. Ami külön piros pont az az, hogy ez a játékmód nem osztott képernyős.

Bármelyik megoldást is választod, a fejlesztők ismét a felülnézetes megoldás mellett tették le a voksukat, ami sajnos a kooperatív módban gyalázatosan rosszul sikerült, hatalmasat von le a játék élvezeti értékéből. Erről picit később.

A játék látványvilága kellemes, a színek teltek és megkapóak, a környezet többnyire alaposan kidolgozott. A karakterektől kicsit többet vártam, az átvezető videókra sem lehet panasz, bár el kell ismerni, hogy láttunk már ennél sokkal szebb játékot is. Azonban a grafikai színvonal pontosan elegendő ahhoz, hogy ne kelljen különösebben fennakadni rajta, ne ássa alá a játék élvezeti értékét.

Kétségtelen, hogy egy első személyű, vagy egy választható harmadik személyű kameranézet sokat dobhatott volna a játékon, a legrosszabb megoldás a választott felülnézetes mód.

Akció-RRG-ről lévén szó, nagy kérdés volt számomra, hogy sikerül-e megtalálni az egyensúlyt a két műfaj között. Nos, a helyzet az, hogy hardcore RPG kedvelők csalódottak lesznek, ugyanis a játékban az akción van a nagyobb hangsúly. A játék kezdetekor négy karakter közül választhatsz: Lucas, Anjali, Reinhart és Katarina, természetesen nem csak nemükben, de elsődleges fegyvereikben és képességeikben is eltérnek.

Jó hír, hogy co-op módban társad gyakorlatilag bármikor váltogathatja a karakterét, ha egy adott szakaszban úgy gondoljátok, hogy egy másik karakterrel könnyebb túljutni egy adott ponton.

A karakterek tapasztalati (XP) pontokat gyűjtenek kalandjaik során, megfelelő pontszám összegyűjtése esetén szintet lépnek. A játékban három különböző ponttípust lehet gyűjteni, mindegyik másra jó: Ability Points, Talent Points és Proficiency Points (képesség, tehetség és professzionalitás). A képességpontok Xbox 360-on az X, Y és B gombokhoz rendelhetők hozzá, összesen kilencfajta képesség van, nem mindegyik szintlépés során kapsz képesség pontokat.

Professzinalitás pontból minden egyes szintlépésnél egy jár (kivéve az ötödik szint, ahol helyette bónuszpont dukál), ezeket upgradelni érdemes és kell is. A tehetség pontok általánosak, jellemzően olyan területeken kaphatsz, amikre nincs képesség pont, három lépcsőben lehet ezeket megvásárolni. Fontos megjegyezni, hogy a játék során, akármennyi XP pontod is lesz, nem fogsz tudni minden képességet kimaxolni, így használd ezeket megfontoltan.

A Dungeon Siege III a Mass Effect-ben már remekül vizsgázott tárcsás párbeszédrendszert használja, jól is működik, s bizonyos helyzetekben valódi döntéseket is hozhatunk, melyek hatással vannak a játékmenetre. A párbeszédrendszer azonban nem kellőképp RPG-s, sokszor találkozhatsz olyan helyzettel, amikor teljesen mindegy, hogy milyen opciót választasz, előbb-utóbb a játék mindegyiken végigvezet. Ez a párbeszédrendszer inkább a történetmesélés eszköze, semmint valódi szerepjáték eszköz.

Kalandjaid során rengeteg cuccot (loot) találhatsz, már-már túlontúl sokat is. Legyőzött ellenfeleid különböző cuccokat és pénzt hagynak maguk után, melyeket tetszés szerint adhatsz el, és vehetsz rajtuk bármit, amiről azt gondolod, hasznodra válik. A megvásárolható cuccok mennyisége közepesen bőséges, szegényesnek semmiképp nem mondható, de túlságosan bő lére sincs eresztve.

A játékban mindig érdemes olyan helyen vásárolni, ahol valamilyen kedvezményben van részed, köszönhetően annak, hogy egy mellékküldetést teljesítettél például valakinek. Szabadon eldöntheted, hogy cselekedeteidért elfogadsz-e cserébe pénzt, vagy jó szamaritánushoz méltóan semmit. Mindegyik fegyver, ruhadarab, ékszer más és más hatással bír, két ilyen cuccot összehasonlítva, a zöld és piros nyilakat illetve pontszámokat megfigyelve könnyű az eligazodás azok erősségét illetően.

Hála istennek, a játék nem lineáris, te magad döntöd el, hogy az aprólékosan kidolgozott történeti szálat követed, vagy pedig a mellékküldetéseket helyezed előtérbe, melyek egész változatosak. A térképen azokat a karakterek, akik feje felett egy nagy, sárga felkiáltójel van, “akarnak tőled valamit”, elég sűrűn lehet ilyenekkel találkozni.

Jól nyomon követhetőek a menüben küldetéseid (Quests), az aktívat megjelölheted, bár ez nagyon sok segítséget nem jelent, mert a játék egyik gyengéje, a térkép hiánya. Pusztán egy kis radar áll a rendelkezésedre, amit bár nagyon egyszerű olvasni, és nyomonkövetni, irányba állni rajta időnként művészet. Ez bizony nagyon megnehezíti időnként a navigációt, sokszor csak és kizárólag úgy sikerült tájékozódnom, hogy hol vár egy adott küldetés, hogy a radaron az utamba esett az azt jelző türkizkék karika.

A szinkronnal valahogy nem sikerült megbékélnem, helyenként igen mesterkéltnek éreztem bizonyos karakterek hangját, sajnos például Anjali-ét is, akivel a kampány módot teljesítettem. A harcrendszer számomra nem volt tetszetős, gyakorlatilag nem elég változatos az, hogy mit lehet adott fegyverrel csinálni.

Ha a harcok során képességeidet is használod, kicsit változatosabb, s kifejezett előny, ha olyan karaktert választasz, aki távolról is hatékonyan képes leszedni ellenfeleit, nem csak közelharcban (szerintem az Anjali-Katarina kombó a nyerő). Kifejezetten idegesítő co-op módban, hogy az eszméletlen félresikerült kameranézet miatt sokszor nem látod, hogy ki jön veled szembe, azaz ellenfeleidet, s bizony ezzel értékes másodperceket veszíthetsz a harcokban.

Ellenfeleid között lesznek farkasok, pókok, katonák, zsoldosok, csavargó, csontvázak, szellemek, ebből a szempontból nem lehet senkinek panasza. A kicsit csacska harcrendszer miatt az akció könnyen monotonná válhat viszont.

Az irányítás legnagyobb rákfenéje a kameranézet, ezt leszámítva könnyen navigálható a játék, bár konzolon a töltési idők nagyon hosszúra sikeredtek. Szerencsére bőségesen van alkalom a játékban mentésekre, ezeket a helyeket a radaron zöld falevél jelzi. Újrajátszhatóság szempontjából nagy előny a co-op mód, ha valaki nem ezzel kezdi, mindenképp így is érdemes végigtolnia a játékot (én így kezdtem). A játékidőre sem lehet panasz, ha minden játék ennyi ideig tartana, senki nem panaszkodhatna.

Összességében a Dungeon Siege III kellemes darabnak sikeredett, a négy választható karakter, és a co-op mód gondoskodik arról, hogy valaki hosszabb ideig örömét lelje a játékban. Vérbeli RPG rajongók csalódottak lesznek, a szerepjáték rész kissé felületesre sikeredett, cserébe viszont kapunk egy egész aprólékos, érdekes történetet.

ZÁRÓ GONDOLAT

A Dungeon Siege III az első végigjátszást követően néhány hónap múlva nyugodt szívvel elővehető darab, de az akció-RPG-k piacát nem rengeti meg.