Igazán nem könnyű dolog megijeszteni egy olyan embert, aki várja, hogy megijedjen. A F.E.A.R. első két részében úgy tűnik, hogy kifulladt az ijesztgetés, annak ellenére, hogy a harmadik részben a neves horror készítők, John Carpenter és Steve Niles próbálták meg azt, hogy mennyire sikerül a játékosra a frászt ráhozniuk.

A F.E.A.R. 3-nak csak a nevében létezik a félelem. Azok, akik az első két résszel játszottak, a kusza, és senki által meg nem értett történet mellett részük volt egy olyan sajátos játékmenetben, ahol időnként azért az emberre valóban rájött a frász. A harmadik részben a legmeglepőbb az, hogy ez a félelem soha nem jön el.

Ehelyett azonban egy olyan intenzív, akcióban dús, vérbeli FPS-t kapunk, amiben sokkal több hangsúlyt helyeztek a pontrendszerre, mint arra, hogy egy történetileg koherens, sejtelmes játékot kaphassunk, melyben időnként feláll a hátunkon a szőr.

A F.E.A.R. 3 kampány módja  gyakorlatilag a kooperatív játékra van kihegyezve, melyben a két testvér, a még mindig röhejes nevű Point Man, és Paxton Fettel bőrébe bújhatunk. Ha egyedül akarsz nekivágni a kalandoknak, és miért is ne akarnál egyedül, hisz a F.E.A.R. mindig is magányos játék volt, akkor alapból Point Man-t kapod, nincs lehetőséged Fettel-lel végigvinni a karriert. Igen ám, azonban ha mégis így döntesz, a játék nagyon hamar egy kaptafára húzza fel saját magát: öljd addig, míg ki nem nyílik egy újabb ajtó.

Igen, akármennyire is jól működik az a fedezékrendszer, amit a harmadik részbe sikerült a Day 1 Studios-nak összeraknia, hiába nehezítik a játékos helyzetét azzal, hogy egyszerre csak két fegyvert képes magával vinni, a kampány mód egyedül játszva körülbelül a 4-5. pálya környékén unalomba torkollik.

Nem segít ezen az sem, hogy minden egyes pálya egy önálló küldetés, melyek mindegyike közben különböző kihívásokat teljesíthetsz, s amennyiben ezek sikerülnek, pontokat gyűjthetsz. Ne gondolj azonban a klasszikus mellékküldetésekre, pusztán arról van szó, hogy bizonyos lövéseket kell végrehajtanod elégszer, vagy bizonyos fegyverrel itt és így kell megölnöd az ellenfeleidet, fedezék mögül kell adott számú lövést leadnod, stb.

Ennek igazából a kooperatív módban van jelentősége, ahol minden egyes pálya végén a játék “győztest hirdet”, s a “Kedvenc Fiú (Favourite Son)” titulussal illeti azt a karaktert, aki a több pontot gyűjti össze. Ez amúgy vicces, jópofa, mármint ez a kedvencezés. Minden pályán több helyen is találkozhatsz holttestekkel, melyeket megközelítve a képernyőn a “Psychic Link” felirat jelenik meg, s ezeket össze is gyűjtheted, melyért szintén pont jár.

Ezeket a pontokat azonban co-op móddal társaddal meg is oszthatod.  Korábbi előzetesünkben olvashattad azt, hogy természetesen a két testvér teljesen eltérő koncepcióval vághat neki a játéknak. Point Man a fegyverek mestere, míg Fettel a kinetikus energiájával képes gyilkolni, tárgyakat ragadhat meg, és vághat az ellenfélhez, vagy képes ellenfele lelkét megszállni, s ha gyorsan végezni akar velük, akkor egyszerűen szétrobbantja a testüket.

Az összegyűjtött pontokkal azután szinteket tudsz lépni, aminek hatása van az életerődre, a munícióra, de ami a legnagyobb meglepetés az egészben, hogy co-op módban a játék attól függően egyedi befejezést kap, hogy melyik karakter lett a győztes. Na, itt aztán igazán megbánja az ember, hogy ha feleslegesen osztogatta barátjának a Psychic Link pontokat.

A co-op módról még annyit érdemes elmondani, hogy vertikális osztott képernyőn történik, így a kijelző mérete alapvetően befolyásolja a játékélményt. Egy jó fél órába telt, míg ezt megszoktam, utána már megbékél vele az ember.

Akkor most jöjjön egy fontos szempont, a látványvilág. A F.E.A.R. 3 kezelőfelülete, menüje már első ránézésre tetszetős volt nekem, kampány módban a kihívások jól nyomon követhetők, a grafikus utasítások szépek, az egyes küldetések elején látható, körülbelül két mondatos felirat is, mely összegezi a történéseket szépen simul a játék látványvilágába.

Ugyanakkor az is biztos, hogy ezt a játékot sem a szemet gyönyörködtető grafikájáról fogják megjegyezni, bár rondának semmiképp nem nevezhető, jobban illik rá a középszerű, de tolerálható látványvilág. Pláne igaz ez a belső terekre, tárgyakra, illetve a vért megjelenítő animációra.

Az első két rész sem a masszív történetről volt híres, sokkal inkább a kuszaságáról, következetlenségéről. A harmadik részben ez kiteljesedik, a történet csapnivaló, mellőz minden konzisztenciát, inkoherens. Fogalmazhatok úgy is, hogy esélyed sincs megérteni, hogy mi történik körülötted, megmagyarázhatatlanul mész testvéreddel A pontból B-be, majd amikor már azt hinnéd, hogy az egésznek van értelme, hirtelen teleportáltok C pontba.

Természetesen minden magyarázat nélkül. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor azt mondom, hogy a játékban vannak a tiszta pillanatok, ezek azok, amikor mész előre, és ölsz, illetve pszichotikusak, miközben lelassul körülötted az idő, a szemedben lévő erek kidagadnak, s néha-néha felvillan Alma képe is, amint üldögél mondjuk egy sötét szobában. Természetesen az ijesztőtől mindez nagyon messze van.

Kellemes meglepetés volt számomra, bár egy FPS-nél ez alapkövetelmény, hogy a játék jól irányítható, a futás tényleg futás, a fedezékrendszer teszi a dolgát, legalább ezzel nem kell bénázni. Ugyanakkor ami meglepő, hogy a három nehézségi fokozat közül már a középső is meglehetősen nehéz, így nem egyszer kénytelen voltam a legalacsonyabb, azaz a Recruit fokozatra kapcsolni.

Munícióból bőven lesz részed, lőszeres dobozokban csaknem úton-útfélen van skuló és gránát, persze az adott pálya adottságainak megfelelően kell épp egy mesterlövész puskát, vagy egy lézerfegyvert kiválasztanod, ha nem akarod saját dolgodat megnehezíteni. Érdemes figyelni a két testvér párbeszédeit, mely helyenként vicces, helyenként pedig meglehetősen aberrált.

Ezek közül az egyik, amikor Fettel megkérdezi testvérét, hogy milyen dolog embert ölni, miközben a homlokán lévő, nem mellesleg testvére által okozott golyó ütötte sebbe nyomkodja ujját.

Ami az újrajátszhatóságot illeti, nos, attól függ. Ha valakinek kevés a 7-8 órás kampány mód, utána még multizhat is, illetve visszatérhet a kampányba, hogy pontokat gyűjtsön, s megdöntse saját, vagy társa rekordját. Azonban azt gondolom, hogy nem mindenkit izgatnak az achievementek, az, hogy 15.000 vagy 17.000 pontja van, akkor bizony nem feltétlen okoz benne maradandó élményt a játék. Való igaz, vannak sokkal rosszabb vételek is.

ZÁRÓ GONDOLAT

Ha nem FÉLSZ attól, hogy egyáltalán nem félsz majd, ugyanakkor szereted az értelmetlen FPS-eket, akkor a F.E.A.R. 3-mal barátságot köthetsz, bár nem életre szólót.