Semmit nem tudtam a Fable első részéről, magával ragadott a második, s már nagyon vártam, hogy végre kezeim közé kerüljön a Fable III, az elbűvölő RPG mese vélhetően utolsó darabja. A Fable III olyan, amilyennek az előző résznek kellett volna lennie.

Sok közös van bennük ugyan, azonban a Fable III sok tekintetben túlnő elődjén, s az sem lenne igaz, ha azt állítanánk róla, hogy nem más, mint annak finomított változata. Számos innovatív fejlesztést tartalmaz, néhány kiváló és érzelmes pillanat, és sok-sok móka, még akkor is, ha kissé bug-os és időnként összefüggéstelen.

Fél évszázad telt el a Fable II eseményei óta. Albiont is elérte az iparosodás, s ezzel együtt az elnyomás, kétségbeesés és düh. Egy kegyetlen zsarnok, a Fable II hősének fia ül a trónon, aki még a szuszt is kipréseli alattvalóiból. Albionnak új hősre van szüksége, s itt jön képbe a játékos. A despota király húga- vagy öccseként kell megfelelő méretű hadseregre szert tenned ahhoz, hogy a remény visszatérjen Albionba.

Tipikus tündérmese történet, habár a Fable III minden, csak nem tipikus. Az alap játékmenet nagyon közel áll az előző részekben megszokotthoz: küldetések sora, eldugott tárgyak megkeresése, harc különböző lényekkel, miközben mindenki felfedezheti az angol humorral erőteljesen átszőtt környezetet.

Ami a Fable III-at igazán különlegessé teszi, az az, hogy sikerült a klasszikus Fable felállást politikai köntösbe csomagolni. Az egész játék lényege ugyanis nem más, minthogy követőkre lelj az uralkodáshoz vezető utadon. Olyan ez, mintha valaki egy hivatalért szállna harcba, természetesen csupán a mese szintjén. Ha pénzt adsz a koldusoknak, kezet rázol emberekkel, fontos vezetőknek ígéretet teszel, máris tettél valamit azért, hogy bebizonyítsd, hősként állod meg helyed Albionban. S ha ez megtörténik, onnantól kezdve lesz a játék igazán érdekes.

Ugyanis más mesékkel ellentétben itt az, hogy király vagy királynő leszel, még közel sem a történet vége. Innentől kezdve az összes ígéreted, amit a játék során tettél, számon fogják rajtad kérni. Ez a játéknak az a része, ami igazán különleges, s arra kényszerít, hogy számos igen nehéz döntést hozz meg, súlyos következményekkel.

Bár a Fable III nem egy nehéz játék, a döntések némelyike igen csak elgondolkodtatott, akár hosszú percekig is. Bevallom, némelyik döntés közben a játék készítőire laza átkokat is szórtam. Dönthetsz úgy, hogy a jót képviseled, de akár úgy is, hogy a rosszat, ami igazán számít az az, hogy mit tartasz erkölcsileg helyesnek.

Itt muszáj megemlíteni azt is, hogy ez akkor sikerült volna tökéletesre, ha a történet kevésbé összefüggéstelen, helyenként logikátlan. Példának okáért egy részben, amikor az utcákon sétálsz és a gyárakban dolgozó gyerekek jajgatása hallatszik, az arcukba böföghetsz. Tipikus példája ez a humornak, vagy humortalanságnak, amit a Lionhead fejlesztői a játékba vittek, s ami nem igazán szolgálja, sőt rombolja a játék kohézióját.

A környező világ rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy saját szád íze szerint játszhass. Családot alapíthatsz, munkákat vállalhatsz, gyilkolhatsz, vagyonra tehetsz szert, a karaktered kinézetén változtathatsz, csak győzz választani. Itt kell megemlíteni azt is, hogy mindezen tevékenységek közben sajnos rendszeresen találkozhatsz bug-okkal, melyek közül a „kedvencem” az volt, amikor eldugott tárgyak kiásása közben az ásón föld nincs, csupán akkor, amikor egy laza mozdulattal lehajítod róla, de akkor szó szerint spriccel.

A dialógusok gyakran átfedik egymást, s olyan dolgok is történnek, amiknek valójában nem kellene. A játék látványvilágban keveset fejlődött elődjéhez képest, mozgás közben állandóan az volt az érzésem, hogy a megjelenített kép „mákos”, zizeg, kissé széteső hatást keltett. Ettől eltekintve szép színekkel, tetszetős grafikával van dolgunk.

Ennek ellenére a Fable III nagyon jó szórakozás. A teljes játék gördülékeny, a harcoktól kezdve a menü – gyakorlatilag teljes – hiányáig. A 3D interaktív térkép nagy fejlődés a Fable II-höz képest. Bár sokan úgy érezhetik, hogy a játékból hiányoznak a klasszikus RPG elemek: nincs életerő vonal, faszerű ábrázolása a készségek fejlesztésének stb., az akció-kaland megközelítés nagyon jól működik. Igazán tetszetős a harcok közben megjelenő kivégző animációk.

A játék egy kétség kívüli erőssége a hangeffektusok, és a küldetések kivitelezése, ami gyakran kéz a kézben jár. Rengeteg minőségi hangeffektust vettek fel a játékhoz, olyannyira, hogy még az apró melléküldetések is igazán élvezhetőkké válnak tőle. Itt természetesen nem a menj oda-gyűjtsd össze-hozd vissza unalomig lejárt lemez kategóriáról beszélek, ami már talán nem is méltó a Fable névhez.

A főküldetések befejezését követően nincs más hátra, mint visszatérni a mellékküldetésekhez, vagy Albionban barangolni, és szórakoztatni magunkat. Ha valaki kincskeresőnek készül, biztos kihívást lel abban, hogy begyűjtse az összes tárgyat, eközben észre fogja venni, hogy mennyit változott Albion azóta, hogy utoljára itt jártunk. Ha mindez kevés, akkor irány online, ahol a nagymértékben feljavított co-op mód vár ránk.

ZÁRÓ GONDOLAT

Ízlés kérdése, hogy ki mit gondol a játékról, azonban objektíven szemlélve megállapítható, hogy a bosszantó bugok és a grafikai tökéletlenség ellenére a Fable III egy magával ragadó játék lett, melyben hosszú órákat tölthetünk el, s tehetjük ezt saját kényünkre-kedvünkre. Minden korosztály számára arról szól, amiről egy játéknak szólnia kell: szórakoztat és kikapcsol.