Nem kétséges, hogy az idei év egyik legvártabb játéka az Xbox 360 exkluzív Gears of War 3, mely véglegesen felteszi a pontot a trilógiában az i-re.

Immáron lassan három éve annak, hogy a Gears 2 megjelent, mely rendkívül magasra tette a mércét játékmenetben, látványvilágban, kampány módban és multiplayerben egyaránt. Nagy kérdés volt tehát, hogy mit sikerül az Epicnek összerittyentenie záró epizódként, s vajon lehet-e überelni azt a minőséget, amit Cliff B csapata adott ki a kezéből legutóbb. Lehetett.

Bevallom, hogy a Gears of War 2-t csak második nekifutásra sikerült elfogyasztanom, de akkor az utolsó morzsáig, és tele bendővel, megelégedve dőltem hátra. Nem is volt kérdéses, hogy a harmadik rész első napos vétel lesz, türelmetlenül vártam, hogy vajon hogyan ér véget a Delta squad kalandja.

Több tesztünkben olvashattátok már azt, hogy mindig elismerően nyilatkozunk a Gears of War 2 fedezékrendszeréről, számomra például ez a fedezékrendszerek etalonja, pontosabban volt mindeddig. Ahogy Cliff B megígérte, a Gears of War 3 igazi, földbedöngölő újdonságot nem hoz majd semmiből, csak mindenre, amit eddig láttunk és tapasztaltunk,  rátesz egy lapáttal. Sikerült neki, helyenként kettővel is.

Első benyomás nincs másodszor, s ez igaz a Gearsre is, a játékos a menüvel találkozik ugye először, mely gyakorlatilag hibátlanul van összerakva. Tekintettel arra, hogy hazánkban a játék magyar felirattal jelenik meg, mindent magyar nyelvűre varázsolhatsz, de ehhez a konzol beállításainál a lokációt Magyarországra kell állítani. Csak így fog működni. Visszatérve a menüre, gusztusos, jól szolgálja ki a hangulatot, egyértelmű benne minden. Pont olyan, amilyet az ember egy minőségi cucctól elvár.

Az első nagy változás az előző részhez képest, hogy négyfős kooperatív módban is végig lehet tolni a kampányt, így haverjaiddal saját kis egységet alkotva. Ez hiányzott az előző részből, bár a kooperatív módot annak rendje és módja szerint megkaptuk.

Ha a haverokkal játszol, akkor bár egy cipőben jártok, mégis versenyezhettek, ugyanis a játék minden pontokkal jutalmaz, a kivégzéseket, a szimpla öléseket, a társaid támogatását, az új fegyverek használatát, s tapasztalati pontjaidat felhasználva szépen lépegethetsz előre a szintek között. Ha mégsem többed magaddal indulsz a sáskairtásra, akkor is kiváló élményben lesz részed.

Mindig is szerettem, ha egy játéknak van íve, s nem csupán in medias res kezdődik, szerencsére a GoW 3 pont annyit tököl csak a játék elején, amennyit még mindenki kényelmesen elvisel elvonási tünetek nélkül. Ahogy az események elindulnak a maguk útján, abban a pillanatban elönt az elégedettség érzése, a Gears of War feeling vadul dübörög az ereidben.

A játék mindent meg is tesz azért, hogy egy percre se maradj tennivaló nélkül: ha azt gondoltad, hogy az előző részben megismert ellenségeknél több már nem jöhet, akkor nagyot tévedtél.

Elképesztő fegyverarzenállal lesz dolgod a játékban, melyek mindegyike szerethető valamiért, persze nem mindegy, hogy mikor melyiket használod. A harcrendszer gyakorlatilag tökéletesre sikerült, skulóból nincs hiány. Ha nagyon nem bírsz egy ellenséggel, akkor a bal stick lenyomásával megjelölheted, ebben az esetben Dom és a többiek rájuk fognak főleg tüzelni.

Minden fegyvernek meg van a maga kivégzési módja, ezekért jutalompontok járnak. Ha pácban vagy, akkor társaidhoz odalépve tudsz velük fegyvert cserélni, nem szép dolog, de a szükség nagy úr. A fedezékrendszer még mindig elképesztően jó, a futás gyakorlatilag fenomenálisan polírozott, a karakterek mozgása életszerű, s az arckifejezésük, egyúttal a mimikájuk is előnyükre változott.

A látványvilággal az előző részben sem volt semmi baj, gyakorlatilag tökéletes grafikával is vizuális hangulattal találkoztunk már akkor is, de a Gears of War 3 még erre is húzott egy lapot. Még hatalmasabb terek, még gigantikusabb látvány, éles textúrák, még több szín, éles kontúrok is szinte egyáltalán nem létező glitchek jellemzik a játékot, a feljavított Unreal motor bár biztosan megizzadt, de kiváló munkát végzett.

A játék művészeti direktora csillagos ötöst érdemel, a látvány nem csupán kiszolgálja a játékot, de gyakorlatilag robosztus részt vállal annak kiválóságában.

Bár ezt a részt senki nem szeretné, de beszélni kell róla, hogy bizony milliók kedvence ezzel a résszel véget ér, ha tetszik, ha nem, vélhetően több Gears of War felvonás nem lesz, vagy ha igen, nem Marcusékkal. Tudták ezt persze az Epic fejlesztői is, s a brutálisan intenzív harcos részeket tudatosan csillapítják nagyon gyakran csendes galoppá, s mindegyik karakternek átadják a színpadot, hogy villoghassanak a rivaldafényben. Minden percét ki kell ennek élvezni, hisz ez a búcsú pillanata.

Mindegyik karakter szerethető, talán még közelebb állnak a szívünkhöz, mint korábban bármikor, s a nagy kérdés ugye az, hogy mi is lesz Carmine sorsa. Ezt persze nem lövöm most le, legyen bennetek is a játék alatt végig az a gyomorszorító izgalom mindaddig, amíg ez ki nem derül.

Egyetlen hiányérzetem a játékkal kapcsolatban az sajnos a történettel kapcsolatos. Az első részt nem azért szerették sokan, mert annyira jó lett volna az akció hátterében meghúzódó történet, a második rész viszont már nagyot lépett e tekintetben előre. Személy szerint epikus befejezést, ehhez igazodó eldobom az agyam történetet vártam a harmadik résztől, viszont sajnos nem kaptam meg. Nem mondom, hogy a sztori gyenge, azt meg pláne nem, hogy nincsen, de nem olyan mélységű, mint amit egy ilyen monumentális trilógia lezárásakor vár az ember.

Ha már mind egyedül, mind a haverokkal végigtoltad a kampányt, akkor fejest ugorhatsz a multiplayer módba, mely talán a legkomolyabbat lépte előre az előző részhez képest. Jelesül a horda módra gondolok, melyet kiegyensúlyoztak, s ha kedvelted ezt az előző részben, akkor most pláne szeretni fogod, Egyszerűen abbahagyhatatlan, technikailag kifogástalanul működik.

Az egyetlen újítás benne, hogy az ölésekért kapott pénzedért különböző dolgokat, fegyverek, muníciót vásárolhatsz, illetve stratégiai fontosságú fejlesztéseket vehetsz, mint például a szögesdrót, vagy a dummy bajtársak, melyek megtévesztik az ellenfelet. Rengeteg medál és szalag, tapasztalati pont van a játékba ágyazva, mely sok-sok órányi kiváló szórakozást nyújt a kampány mód előtt, vagy után. A térképek változatosak és szépek, van köztük óváros, és van tengerparti is, mindenki meg fogja találni a hozzá közel állót.

A Gears of War 3 messze túlszárnyalta a várakozásaimat, gyakorlatilag a pénzünkért nem is egy, hanem három játékot kapunk (kampány, co-op kampány és multiplayer), melyek mindegyikének köszönhető a rendkívül magas újrajátszhatósági faktor. Sokan nem értenek majd egyet ezzel, de úgy gondolom, hogy egy ilyen kiválóan összerakott TPS játék után soha nem akarok FPS játékkal játszani, a Gears of War 3 olyan magasra teszi a mércét, melyet felérni is, überelni meg pláne nagyon nehéz lesz.

Gördülékeny irányítás, kifogástalan látványvilág, döbbenetesen intenzív akciók, modell értékű fedezékrendszer, szerethető karakterek, fanyar humor és egy remek multiplayer mód kapott helyet a dupla rétegű lemezen.

ZÁRÓ GONDOLAT

A Gears of War 3 minden bitjében megéri a pénzét, méltó lezárása lett a trilógiának, mely ezek után könnyen lehet, hogy hiányozni fog. Az Epic Games megmutatta, hogy 2011-ben mi az, amit a rajongók várnak egy 60 dolláros játéktól.