Ha stílszerű akarnék lenni, azt mondanám, cuki játék. Ehelyett azt mondom, kötelező darab GTA rajongóknak, igazán élvezetes időtöltés.

Nagyon közel voltam ahhoz, hogy odavágjam a kontrollert az utolsó előtti küldetésnél, a  GTA IV kiegészítő lemezének második darabja, a The Ballad of Gay Tony játékmenete közben. Ettől eltekintve, a Rockstar Games egy fantasztikusan jó játékot alkotott, eltekintve egy-két, igen csak frusztráló szösszenettől.

Jómagam azok közé tartozom, akik a DLC lemezen a The Lost and Damned végigjátszását követően kezdtem hozzá Gay Tony kalandjaihoz. A különbség számomra látványos volt: a játék mind tartalmában, mind pedig látványában lenyűgözött. A címmel ellentétben nem Tony bőrébe kell bújnunk, sőt, a küldetések során ő a főnökünk, aki több jól menő, exkluzív bár tulajdonosa városszerte.

Főhősünk neve, Louis, aki a munkanélkülivé vált édesanyja aggodalmával övezve éli mindennapjait a városban. Gyakorlatilag a játék során bűnözővé válik, ellenben nagyon szerethető karakter marad, aki inkább a történések áldozata, semmint okozója. Louis tipikus éjszakai életet él, kinek feladata, hogy Tony klubjainak rendjét és folyamatos üzletmenetét fenntartsa. A probléma akkor kezdődik, amikor a GTA IV-ből már jól megismert, és a Lost and Damned-ben folytatódó gyémánt üzlet újra előbukkan a semmiből (igaz, itt más szemszögből nézve).

A főküldetések mellett számos nyalánksággal üthetjük el időnket: a klubokban táncolhatunk, ami ha jól sikerül, többnyire egy kiadós kettyintés lesz a jutalma a mellékhelyiségben. Részt vehetünk pezsgőivó versenyen, melynek végén garantáltan nem marad egyenes a járásunk. Aki mozgalmasabb dolgokra vágyik, az ketrecharcokban, vagy bázisugrásban próbálhatja ki magát a város tucatnyi pontján. De ha ez még mind nem elég, akkor speciális triatlon verseny résztvevői is lehetünk, mely ejtőernyőzésből, motorcsónak versenyből, és autóversenyből áll.

A fegyver- és gépjármű arzenál még látványosabb, mint a Lost and Damned esetén, igazi ínyenc darabokra tehetünk szert, némelyekre erősen szükségünk is lesz a küldetések során. A játék különösen érdekes karaktere Yusuf, egy arab milliárdos fia, kinek apja mit sem sejt arról, hogy fia mindennapjait drogozással, kurvázással és fegyverekkel tölti, miközben ingatlanfejlesztési terveket sző kissé beteg agyában, természetesen apja millióiból. De mindenről előbb-utóbb lehull a lepel, ez alól Yusuf sem lesz kivétel.

A játék tele van bombanőkkel, akiket, ha ügyesek vagyunk, kívülről-belülről is megismerhetünk. A fő küldetések száma ebben a kiegészítőben is húszon egynéhány, igazán változatosak, azonban a játék sok helyen kezd hasonlítani egy helikopter szimulátorra, vagy egy racing játékra, számomra érthetetlen módon.

Legalább 5-6 olyan küldetéssel találkozhatunk, melyben főszerepet kap a helikopter, s ezek többnyire igen nehezek is. Tény és való, ezek nagyon látványosság teszik a játékot, ugyanakkor a műfaj lényege nem az, hogy időnk nagy részét a levegőbe töltsük, hol harcolva, hol tankot szállító másik helikopterre, vagy az egyszerűség kedvéért csak zsarukra vadászva.

A fegyveres harcok kőkemények, ne higgyük, hogy néhány jól célzott lövéssel már nyert ügyünk van, számos ellenséget kell a másvilágra küldeni, mire adott küldetést teljesíteni tudunk. Rengeteg robbanást okozhatunk a város pontjain, hála a speciális, robbanó töltettel működő új fegyverünknek, ami mindig kéznél van, ha egy helikopterből kell a földről romhalmazt csinálni.

Bugoktól ez a játék sem mentes, az egyik küldetésem során a partnerem közvetlen közelről, az ellenségével szemben állva, teljes erőből kölcsönösen tüzelt folyamatosan, több percen keresztül, és egyikük sem halt meg. Nem volt türelmem kivárni, míg egyikőjük a földre kerül, így otthagytam őket. A játék képi világa sokkal színesebb, vibrálóbb és látványosabb, mint amit a Lost and Damned-ben megszokhattunk, ízlés kérdése, hogy kinek melyik téma jön be jobban. A fejlesztők a témához hűen, a menüt is csili-vili színekben készítették el.

Érdekességképpen említem meg, hogy ebben a részben számoltam meg a legtöbb taxit, amik a piros lámpánál egymás mögött álltak sorban: szám szerint tizenhármat! Az internet kávézó ebben a részben sem kap főszerepet: aki a neten akar kóbor numerára szert tenni, az mondjon le róla, ugyanis nem fog összejönni. De minek is tenné, ha a klubok tele vannak jobbnál-jobb csajokkal.

ZÁRÓ GONDOLAT

Gyakorlott ejtőernyősök és helikopter pilóták kifejezetten élvezni fogják a játékot. Viccet félretéve, felejthetetlen darab került a boltokba, ami a játékosok minden igényét kielégíti. Személy szerint nem érzek késztetést, hogy a Lost and Damned-et ismét elővegyem, de biztos vagyok abban, hogy hamarosan ismét Gay Tony szolgálataiba fogok állni, természetesen csak ami az üzletet illeti.