A sok AAA kategóriás játéknak se szeri, se száma, ezek jellemzően nagy költségvetéssel készülnek, azonban az igazi művészet ott kezdődik, amikor valaki olyan játékot alkot, melyhez meglehetősen szűkösek a forrásai, s mégis le tudja kötni a játékosokat. A Mercury Hg ilyen.

A PSP kezdeti évei alatt két játék is elérhető volt a piacon, melyben egy higanycseppet kellett terelgetni ide oda, a két játék a Mercury Meltdown és az Archer Maclean’s Mercury volt. A koncepció bizarrnak hangzik, s e két játék nem platformer vagy akciójáték volt, hanem puzzle, s a higanycsepp terelgetésében sok játékos örömét lelte.

A Mercury sorozat azóta máshol is feltűnt, többek között PlayStation 2-n, iOS-en, Wii-n, s a széria legújabb darabja, a Mercury Hg szeptemberben ellátogatott XBLA-ra és PSN-re, az előbbi verziót teszteltük.

Már a játék címe is mókás, mint az egész játék maga, a Mercury Hg a Mercury HD-ra húzott változata, csak épp már a címbe beköltözött a főszereplő: a higany, aminek a vegyjele a periódusos rendszerben a Hg. Az egész játék nem szól másról, minthogy egy higanycseppet terelgetsz különböző feladványokon keresztül, melyek főhőse maga a higanycsepp.

Azonban nem magát a higanyt kell irányítanod, hanem annak környezetét, gyakorlatilag egy platformot mozgatsz, s attó függően, hogy milyen irányba billen el, mozog a higanycsepp is. Mindehhez az analóg karokat kell használnod, s a platform és a kamera mozgatásával indítod útjára a higanycseppet.

Természetesen ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, a higanyról köztudott, hogy levegővel érintkezve összezsugorodik az életben is, és elgurul. Amennyiben túl nagy a lendület, a higanycsepp elhagyja a platformot, vagy több részre szakad, persze van, amikor közvetlen az utóbbi a cél. A Mercury Hg célja gyakorlatilag az, hogy elsajátítsd ezt a sajátos irányítást.

Nem a higany az egyetlen kémiára utaló dolog a játékban, a Mercury Hg gyakorlatilag a periódusos rendszer köré épül. A játék kezdetén oktató szintek vannak, melyeken természetesen nem kötelező végigmenni, viszont annál inkább ajánlott, enélkül ugyanis nem fogod tudni, hogy mit is kell pontosan csinálnod az egyes szinteken, milyen csalafintaságokat kell megtenned ahhoz, hogy a higanycseppet célba juttasd.

A platformok kifejezetten változatosak, vannak olyanok, melyeknek nincs pereme, így egy szempillantás alatt lehuppansz róla, s ott vége van a játéknak. Alakjuk, nagyságuk és összetettségük is változik. A higanycsepp különböző színeket vehet fel (sárga, kék, piros), aminek nagy jelentősége van, ugyanis minden szint célja nem más, hogy eljuttasd a higanycseppet a pálya olyan helyére, ahol a célzászló van, azonban csak akkor fejezed be a pályát, ha a higanycsepp színe megegyezik a zászló színével.

S hogy befolyásolhatod ezt? Vegyünk egy példát. A higanycsepp induláskor mindig szürke, s tételezzük fel, hogy a célba kék cseppként kell bejutnod. A megoldás nem más, mint hogy egy éles akadálynak nekiirányítod a higanycseppet, az kettéválik, az egyik felét pirosra színezed, a másikat zöldre, majd a kettőt egyesíted, s máris kész a kék higanycsepp. Így már a pálya végéhez navigálhatod.

Minden szintnek négy célkitűzése van. Egyrészt különböző gyűjthető cuccokat szedhetsz fel, egy másik cél, hogy a higanycsepp 100%-a jusson célba, a harmadik az, hogy időre teljesítsd a pályát, a negyedik pedig az, hogy egyáltalán teljesítsd a pályát. A Mercury Hg-t ez teszi igazán élvezetessé, ugyanis ezeket a célkitűzéseket akár külön-külön is teljesítheted, így az újrajátszhatósági faktora magas.

A játékban összesen 60 pályán próbálhatod ki magad, s mindegyik pálya a periódusos rendszer egy eleme alatt található, csoportokba rendezve. Ha megfelelő pontszámot elérsz, megnyitod a következő csoport, ebből összesen öt van.

A játék esszenciája a Discovery mód, a fentebb említett periódusos rendszerrel, mondjuk azt, hogy a játéknak ez a kampány módja. Emellett megtalálható a Challenge mód, ahol különböző kihívásokat kell teljesítened, ott van még a Ghost mód, amikor a saját legjobb idődet kell megdöntened, de bíbelődhetsz a gyűjtögetni valókkal is. Nem is gondolná az ember, hogy az első látásra meglehetősen retro játék milyen tartalommal bír, s mennyi ideig oda képes szegezni a televízió elé.

A játék látványvilága kiszolgálja magát a játékot, ne várj eget rengető grafikát, de nem is kaparod a falat amiatt, hogy mindenáron jobbat szeretnél. A Mercury Hg-ben egyértelműen nem a látvány az elsődleges, de még csak a másodlagos sem. A zene viszont annál idegesítőbb, viszont szerencsére saját zenéidet felhasználhatod, hogy ezt az élményt kellemessé tedd. A játék irányítása nem azért nehéz, mert nem megfelelően optimalizált, hanem a dinamika miatt, amit a platformok mozgatása, és a higanycsepp mozgékonysága okoz.

A Mercury Hg-t gyakorlatilag bárki használhatja, még gyerekek is, 10 éves kortól már megbirkózhatnak az egyszerűbb pályákkal. A játék nem nehéz, nem volt olyan pontja a játéknak, amikor azt éreztem volna, hogy szívem szerint a televízió közepébe vágom a kontrollert, de volt egy-két olyan pálya, ami megizzasztott. Mindezt azonban feledteti, hogy a Mercury Hg rendkívül ötletes és szórakoztató puzzle játék, melyben sok kreativitás rejtőzik, s időnként még az agyat is átmozgatja amiatt, hogy kitaláld, mi is a megoldása egy adott pályának.

Természetesen a Mercury Hg soha nem lesz sikerjáték, de népszerű lehet azok körében, akik olcsó, szórakoztató, tartalmas, és újrajátszható játékot keresnek a puzzle műfajban. Hideg téli estéken, ezer forintért tökéletes szórakozás!

ZÁRÓ GONDOLAT

A Mercury Hq ékes bizonyítéka annak, hogy egy jó ötletet miként lehet szórakoztató játékká konvertálni, kis költségvetés mellett!

We thank Ignition Entertainment for the download code.

A teszt az Ignition Entertainment jóvoltából jött létre, köszönjük.