Egy saját fegyverei által régóta elpusztított város romjai alatt az emberiség a fennmaradásért küzd. Mocskos, túlzsúfolt állomásokon a nők a piacon alkudoznak, öregemberek gyászolják a világukat, amit elveszítettek, a gyerekek pedig játszva rohangálnak tudván, hogy nincs élet az ő földalatti világukon kívül.

A keményebbek őrt állnak a kapuknál, a legbátrabbak pedig az alagutakban fel-alá járkálnak, üzletelnek és felügyelik az ember alkotta sötét, föld alatti vadont. A Metro 2033 gazdag világa nem mentes technikai hibáktól, azonban a rád nehezedő hangulat annyira jól kidolgozott, hogy arra ösztökél, hogy menj és menj tovább.

Hosszú kalandod tele van drámai pillanatokkal és feszült akciókkal. A kíméletlen homály fárasztó lehet, és a mozgás illetve a lövöldözés kicsit idejétmúltnak tűnhet, de összességében az élmény mindezek ellenére mégis hatásos. A Metro 2033 világa nem a gyenge szívűeknek és a türelmetleneknek való, azonban a játék másoknak szórakoztató kalandot nyújt a poszt-apokaliptikus jövőben.

S ez a jövő bizony kietlen. A fent említett állomások sivárak, azonban fényt jelentenek a hosszú alagutak sötétjében történő bóklászás közben. Amint elhagyod az állomások kellemes fényét és zsúfolt hangjait, az alagutakban gyilkos lények hangja visszhangzik, s az egyetlen fényforrást a radioaktív gombák fénye, illetve a saját fejlámpád jelentik.

A fény, illetve annak hiánya nagy szerepet játszik a játék magával ragadó hangulatában. Ködös, sötét alagutakat követően egy elektromos lámpa fénye oldja a feszültséged, mindaddig, amíg a földre nem nézel, s nem látsz meg egy megcsonkított holttestet a lábaidnál. Az elkerülhetetlen árnyékok, az állandó kétségbeesés érzése teszi a játékok igazán komorrá és végzetessé. Bár ez a világ nem reménytelen, sötét, s időnként kibírhatatlan.

A sötétség gyakran a szövetségeseddé válik, feltéve, ha van nálad infra szemüveg, így ugyanis az ellenségeid mögé lopakodhatsz és csendben vethetsz véget szenvedéseiknek. A fényvilág és a tájkép ugyanolyan fontos a játékban, nem csak azért, mert együtt teremtik meg ezt a gazdag, földalatti világot, hanem azért is, mert mindkettő fontos taktikai szempontból.

Bár a kalandjaid nagy része az alagútban játszódik, azt azért ne várd, hogy mást sem fogsz látni, csak ezt. Néhány terület a szörnyetegeké, ezt észre fogod venni a megrágott holttestekből és a mindent elborító mocsokból. Míg más helyek se nem a mutánsoké, se pedig az embereké, s a hátborzongató csend elgondolkodtat, hogy vajon mi is tartja őket távol innen.

S ha már nagyon rád nehezedik a végtelen alagutak súlya, felveheted a gázmaszkodat és irány a felszín, a kopár Moszkva lepusztult csontváza. A gondosan kidolgozott részletek a felfedezést csábítóvá teszik, csakúgy mint a holttesteket esetlegesen körbe vevő, felvehető lőszerek és cuccok ígérete.

A játék megjutalmaz, ha minden apró részletre figyelsz, azonban ekkor nyilvánvalóvá válik a grafikai tökéletlenség is. A környezet textúrái, a karakterek és az animációk egyaránt technikailag visszásak, bár ezek egyike sem igazán durva. Inkább a játék általános grafikai felületessége az, ami a látványt kicsit ódivatúvá teszi. A hangulat azonban elnyomja ezeket a hibákat, s sokkal inkább azon parázol, hogy vajon mi fog felbukkanni egy üregből, semmint azon lamentálsz, hogy kicsit furcsák ezek a textúrák.

Az odúkból kimászó csúnyaságok csak néhány azok közül a rémségek közül, akikkel utad során találkozol. Szárnyas gonoszok, jeti szerű lények, hosszú orrú szörnyetegek rendszeresen megtámadják az embereket a Metro legtöbb területén. Ahogy állomásról állomásra vándorolsz, hogy egy fontos üzenetet továbbíts, állandóan meg kell küzdened ezekkel az lényekkel, akik semmi mást nem akarnak, mint azt, hogy lezabálhassák a csontjaidról a húst. A harc olykor kihívásokkal teli, de van egy elég jelentős fegyverarzenálod, ami ezt megkönnyíti. A háború előtte fegyverek értékes ritkaságnak számítanak, a háborút követőek pedig jó alternatívát jelentenek.

Ami a lövéseket illeti, nem sikerült túl jól, sokszor azt sem tudod, hogy vajon eltálaltad-e a fürgén mozgó szörnyetegeket. A harc hevében az ellenségek kissé esetlen mozgása jobban észrevehető, s ez a frenetikus akciókat a furcsaság érzésével vegyíti. Ez az érzés ugyan az életedért történő harc során nem fog eluralkodni rajtad, de időnként annak izgalmát jelentősen tompítja. Van néhány vicces fegyvered is, mint például a légpisztoly, s az akció elég markáns ahhoz, hogy a harcokat élvezhesd.

Legvadabb ellenségeid közül néhány valaha a saját embered volt, akik ideológiai vagy egyéb alapon átpártoltak az ellenséghez. A lopakodás nem csak abban segít, hogy könnyebben túlélj, hanem általa néhány szórakoztató párbeszédbe is belehallgathatsz, ami színt visz ebbe a zord világba. A mozgás gördülékeny, bár ha figyelsz arra, hogy ne csapj zajt, ne csinálj fényt és elkerüld a csapdákat, még akkor is képes vagy ellenségeidet riasztani.

Nem értem, hogyan. A riadóztatott ellenség fürtökben támad rá, ilyenkor az AI időnként furcsaságokat csinál, de legtöbbször kompetens ellenfelekkel találod magad szemben, egyetlen céllal, hogy golyót eresszenek beléd.

Ugyan ez az akció vonal nem tartozik a valaha napvilágot látott legjobbak közé, mégis gyors és feszült hangulatú. Az ok, amiért azt teszed, amit, korábban kiderül, azonban csak sokkal később áll össze értelmes küldetésekké. Bár a narráció időnként hézagos, a Metro 2033 ezeket a lyukakat betömi lassan kibontakozó, gazdag világával. Bárhová mész, mindenütt találhatsz olyan nyomravezető jelet, ami által egyre jobban megérted ezt az egész világot. Ha rászánod az időt, hogy beszélgetésekbe belehallgass, még több részlet tárul fel a Metro történetéből. De ha csak pusztán odafigyelsz, már abból is sok részletre fény derülhet, s a korábban említett hiányos narrációt ez jól kiegészítheti.

ZÁRÓ GONDOLAT

A Metro 2033 egy jó tempójú lövöldözős játék, legalább tíz órányi játékmenettel. Drámai és érzelmi jelenetekkel tűzdelt. Sok eleme azonban nem üti meg a mai lövöldözős játékok mércéjét, de összességében egy koherens, élvezetes játék. Az átható hangulat nagy mértékben felelős ezért a kohézióért, olyan világot teremtve, melyet muszáj felfedezni. Bár nem hibamentes, a Metro 2033 megéri az árát azoknak, akik hajlandóak az emberiség sötét jövőjébe betekinteni.