Huszadik születésnapját ünnepli idén Sonic, a kék sün, akinek az elmúlt két évtizedben volt része hatalmas sikerben, de ugyanakkora kudarcban is.

Óriási kasszasikerek, teljes feledésbe merült leágazások váltogatták egymás az elmúlt években, így kissé óvatosak vagyunk minden egyes Sonic bejelentéssel annak ellenére, hogy személy szerint a kék sün óriási kedvencem. Mindenesetre az eddig látott képsorok a Sonic Generations-ből parádés játékot sejtetnek.

A Sonic Generations kuriózuma, ami alapjaiban határozza meg a játékot az a tény, hogy gyakorlatilag két játékot vehetünk majd kezünkbe egyben. A modern Sonic és a régi kék sün találkoznak majd valamilyen katasztrófa okán, és együtt indulnak harcba, hogy legyőzzék a robotseregeket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az összes pályát kétféleképp is végig lehet játszani: egyrészt a klasszikus, oldalnézetes-száguldós, az első három Sonic játékra jellemző nézetben, illetve a modernebb, 3D nézetben megvalósított, csillivillibb játékmenetet ígérő módon (ld. a tavaly megjelent, és remekül szerepelt Sonic Colors-t).

Ami a pályákat illeti, természetesen a két kék süni eltérő képességei, és játékmenete miatt a pályák nem identikusak egymással, de a körítés, és a fontosabb jelenetek megegyeznek majd. Az összes pálya a korábbi legsikeresebb részekből újragondolt pálya lesz, melyek közül a 2D-s pályákon a föld alatti szintektől egészen az egekig száguldozhatunk. s a szintek közötti mozgás bármikor lehetséges, mint a korábbi részekben. A modern Sonic pályáin nagyobb szerepet kapnak a harcok, s a szokásos pördülés helyett a Homing Attack is megjelenik.

Úgy tűnik, hogy a Sonic Generations mos elkapta a fonalat. A régi rajongók a gyors, lendületes és pörgős játékmenetet kapják, s azok, akiknek jobban bejött a Sonic Unleashed és a Colors nyújtotta játékmenet, ugyanúgy meg lesznek elégedve. A koncepció szerintem óriási, ezáltal egyik réteg sem kell, hogy lemondjon a játékról, mindenki megtalálhatja benne a maga számítását.