Sam Fisher visszatért, és nincs jó kedvében. Az összes eddig Splinter címek közül talán ezt találta el a legjobban az Ubisoft Montreal. 

Sam tényleg mérges, s ezt hallhatod az összes párbeszédében, láthatod a brutális gyilkolásaiban és mozdulataiban, és érezheted minden lépésében. A düh nem csupán a történet része, hanem a játékmenetben is változik. Nagy kockázat volt eltérni a korábbi próbálgasd, amíg nem megy stílustól, hiszen ez tette a sorozatot népszerűvé, de megérte. A Splinter Cell: Conviction ugyanis remekül sikerült.

A történet néhány évvel a Splinter Cell: Double Agent-et követően játszódik. Ne aggódj, ha nem fejezted be azt a játékot, hamar felveszed a történet fonalát. Sam lányát meggyilkolják, megölte legjobb barátját, Lambert-et, és kilépett a Third Echelon-ból, a kormányügynökségtől, amit éveken keresztül otthonának hívott.

Lánya meggyilkolása ügyében felmerült új bizonyíték miatt a meggyötört és félig visszavonult Sam-et visszahívják. Kiderül, hogy azok, akik a lánya haláláért felelősek, Washington D.C ellen készülnek egy nagy terrortámadásra. Hosszú napnak ígérkezik ez Sam Fisher számára.

A Conviction eltér elődeitől, ami a játék ritmusát illeti. Állandóan nyomulnod kell előre, és észre sem veszed, hogy a single player rész már véget is ért. Ha nagyon belemerülsz, akár egy éjszaka alatt végigjátszhatod. Az Ubisoft mindent meg is tett azért, hogy így legyen. Nincsenek például töltések a játékban, csak akkor, ha meghalsz.

Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezded a játékot, nem kell arra várnod, hogy történjen már valami. Az új projekciós technológia a szöveget a látványba integrálja, annak érdekében, hogy célod felé segítsen, és a háttér történetet pedig a falakon kivetítve láthatod, ahogy haladsz előre a küldetéseidben. Most még nehezen tudod elképzelni, hogy ez hogy is néz ki a játékban., de ha meglátod, egyből tudni fogod, miről is beszéltem.

Annyit fűznék még hozzá, hogy a különböző tárgyakra kiírt szöveges utasításokról most azt gondolhatod, hogy milyen idétlen, de hidd el, hogy egyrészt nagyon jól néz ki, másrészt pedig illik a lopakodós hangulathoz. A falra kivetített videók meg egyszerűen zseniálisak. Ezektől tényleg úgy érzed, hogy annak a világnak vagy a részese, de az igazi ok ami miatt azt érzed, hogy minden olyan gördülékeny, az a lopakodás új fajta megközelítése. A Conviction-ben a lopakodás a sebességről szól.

Sam gyorsan mozog, nagyon gyorsan. Gyorsan fedezék mögé képes bújni, és onnan előjönni, s ha bajba kerül, villámgyorsan visszavonul. Sam kódneve párduc, és illik is rá. A korábbi Splinter játékokban célszerű volt az ellenfeleket elkerülni, itt viszont Sam gyakorlatilag egy vadász. Nem kerüli el őket, becserkészi. Lehet szó akár egy tucat emberről, teljesen felfegyverkezve, mégis van félnivalójuk.

Ahelyett, hogy szemed egy csomó kütyün kéne tartanod, hogy meghatározhasd pozíciód, és az aktuális taktikát, az Ubisoft ezt is megkönnyítette. Ha árnyékban vagy, és nem láthatnak meg, akkor a színek eltűnnek, és minden fekete-fehérré változik. Abban a pillanatban, ahogy fényre érsz, a színek visszatérnek. Ez nagyon megkönnyíti azt a döntést, hogy éppen maradj a fenekeden, vagy menj tovább.

Azonban a fény és árnyék játéka csak egyik része a lopakodásnak. A másik a fedezék rendszer. Ez nem olyan, mint a Gears of War-ban, ahol a falhoz tapadhatsz. Meghúzod a bal ravaszt, és ha egy tárgy közelében vagy, mögé bújhatsz. Engedd el a ravaszt, és már mehetsz is tovább, vagy tovább nyomva tartva azt mehetsz másik fedezék mögé. Egy pillanat alatt képes Sam leguggolni nyílt terepen is, nehogy meglássák. Szerintem ez egyike az eddigi legjobb fedezék rendszereknek, s ebből már nem könnyen fogok engedni.

Ha kiszúrnak, a legjobb, amit tehetsz az az, hogy visszavonulsz. Kerülj ki a látótérből, és egy fehér sziluett jelzi az utolsó ismert pozíciód. Az AI erre a pontra fog fókuszálni, mert ez az a hely, amiről azt gondolják, hogy éppen ott vagy. Lehet, hogy odavágnak egy gránátot, s utána odarohannak, és megnézik, hogy elkaptak-e. Realisztikus nehézségi fokozaton az AI meglehetősen okos, és nem sokáig verheted át. Ezt az előnyödre válthatod. Kerüld meg ellenfeleidet, amint azok a sziluettedre koncentrálnak, és likvidáld őket, mielőtt felfoghatnák, hogy mi is történik.

Ha ügyesen használod az árnyékokat és a fedezékeket, becserkészheted a prédát, s ha elég közel vagy, puszta kézzel is leteríthede őket.Az ilyen helyzetekből van néhány tucat a játékban. Variálhatsz is: lődd térden a fickót, s amint az agonizál, verd szájba a pisztolyod markolatával. Azonban ez a rendszer nem tökéletes.

Ugyanazzal a gombbal kell ugyanis az ajtókat betörnöd, amivel a puszta kezes támadást indítanod. S ha egy ajtóhoz közel állsz, és úgy akarod csendben elintézni az ellenfeled, könnyen úgy érhet ez véget, hogy szépen berúgod az ajtót, s az ellenfelednek kutya baja sem lesz. Ráadásul, az arányék sem mindig nyújt védelmet, rendkívül bosszantó, amikor ugrásra készen guggolsz a sötétben, s az ellenfél mégis kiszúr, infra szemüveg nélkül. Hogy hogy csinálják, rejtély.

A “jelöld meg és öld meg” rendszer talán a legellentmondásosabb változás a Splinter Cell szériájában. Megjelölheted ellenfeleidet, s egy nagy nyíl kerül a fejük fölé, és egy gombnyomással ezután megölheted őket. Amint a nyíl pirossá változik, tuti a siker. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ez a játékot túl könnyűvé fogja tenni. Attól távol áll. Meg kell tanulnod ezt a rendszert használni. Sokszor több az ellenfél, mint amennyit meg tudsz jelölni …

Ugyanakkor a Mark and Exexute rendszer sokszor nem életszerű, kifacsart pózokból, s időnként még falon átlőve is biztos az ölés, ami valljuk be kissé túlzás. Az összes fegyvernek meg van a maga sajátossága. Ez remekül kiegyensúlyozza a játékot, és sokszor taktikai döntésre kényszerít, hogy hogyan is használd a felszereléseidet a siker érdekében.

A játék összes új elemét gyorsan meg fogod tanulni az egyjátékos módban. Ez kb. 5 óra játékidőt biztosít, s csupán két furcsa pontja van. Az egyik, amikor a játék korai szakaszában 20 évet visszaugrassz az időben Irakba. Itt a játék nem más, mint egy klasszikus FPS játék. A másik, ami kilóg a sorból az a rész, ahol ha egyszer is kiszúrnak, vége a küldetésnek. Ez nem jó ötlet, s erre már a Splinter Cell: Chaos Theory is megoldást talált. Ki a fene akar rögtön kudarcot vallani?

Míg az egyjátékos mód nem tart túl sokáig, még Realisztikus nehézségi fokon sem, ez csupán a nagy csomag egy része. Rengeteg más tartalom is van a játékban: egy teljesen különálló ko-op kampány, Hunter, Infiltration és a Last Stand mód. Ezen felül van egy in-game kihívás rész is, ahol tesztelheted a lopakodási technikád.

A ko-op mód megér egy misét. Összességében ez még jobb is, mint az egyjátékos mód. Van benne split-screen lehetőség, system link és online lehetőség is. Külön érdeme az osztottképernyős módnak, hogy a képernyő függőlegesen van kettéosztva, nem pedig a szokásos vízszintes módon. Ez így sokkal szemkímélőbb. Te és a társad két ügynök bőrébe bújtok: Archers és az orosz Ketrel. A ko-op sztori az egyjátékos mód előzménye.

Bár mindkettőjük ugyanarra képes, mint Sam, mégis össze kell dolgozniuk. Csináljátok együtt, vagy haljatok meg külön, ez lehet a ko-op játék mottója. Ha a társad meghal, vége a játéknak. S ha figyelmetlen, és elkapják, akkor mehetsz kiszabadítani. Ami igazán élvezetes a ko-opban, az az, hogy közösen hajthatjátok végre a jelöld meg és öld meg technikát. Ha a társad megjelöl valakit, és jó szögben vagy, megnyomod a kivégző gombot, és a fickónak annyi. Ha mindketten jó szögben vagytok, az idő lelassul néhány másodpercre, és mehet a gyilkolás.

ZÁRÓ GONDOLAT

A Conviction nevében egy Splinter Cell játék, azonban annál sokkal több. A játékmenet gyors, s Samből vérszomjas gyilkos válik. Igazán remek játék, azonban nagyon különbözik elődeitől. Néhány furcsaságát leszámítva remek folytatása a szériának. Abban az esetben, ha csupán az egyjátékos móddal szeretnél játszani, s nem akarod kihasználni a játék nyújtotta többi lehetőséget, nem biztos, hogy megéri megvenni.

Ne tedd ezt. Annyira élvezetes például a co-op rész, hogy vétek porosodni hagyni a korongot, miután végeztél a kampánnyal. Jack Bauer, akarom mondani Sam Fisher a valaha volt legjobb formáját nyújtja.