Az elmúlt néhány évben a The Lord of the Rings franchise némaságba burkolózott, pedig volt idő, amikor Középfölde bizony jóformán az utca embere beszédtémája volt.

A Gyűrűk Ura filmes trilógia a multiplex mozik kasszájánál sikert-sikerre halmozott, hullt az égből az Oscar-díj eső, s videojáték fronton sem volt okuk panaszra a gémereknek. Azonban amióta a flmes trilógiának vége, a hisztéria és az érdeklődés csitulni kezdett, s a játékok szépen eltűntek emlékeink közül, vagy legalább is jó mélyre kerültek neuronjaink szövevényes hálózatában.

Miután a Warner Bros. visszavásárolta a Gyűrűk Ura jogait az Electronic Arts-tól, sok rajongó elkezdte dörgölni a tenyerét, hogy hamarosan ismét felpezsdül ereikben a vér, amikor a vadonatúj Gyűrűk Ura játékot, a War in the North-t veszik kezükbe.  A Warner a fejlesztési munkálatokkal a Snowblind Studios-t bízta meg, s a lázas munka elkezdődött, melynek végeredményét, a The Lord of the Rings: War in the North-t teszteltük.

Nem volt könnyű helyzetben a Snowblind Studios, ezt a javukra kell írni, ugyanis a Gyűrűk Ura óriási filmes sikerét videojátékkal még csak megközelíteni sem kis feladat, ugyanakkor reményre adott okot, hogy a War in the North hibrid műfajú játéknak készült, mely az akciót vegyíti a szerepjátékok világával. Tekintettel arra, hogy mindkét műfaj a maga nemében (és együtt is) rendkívül sikeres, ez a népszerű elegy akár meglepetést is okozhatna.

A War in the North tehát egy akció-RPG, méghozzá a kooperatív játékmódra kihegyezett fajtából. Ebből a kombinációból idén már láttunk egy hatalmas buktát, a Hunted: The Demon’s Forge személyében, de persze egy másodpercig sem gondoltuk azt, hogy a War in the North hasonló minőséget képviselne.

A játék cselekménye a Gyűrűk Ura trilógia eseményeivel párhuzamosan történik, s egészen pontosan 3 nappal azelőtt kezdődik, amikor Frodó betoppan a Pajkos Póniban, ahol a Kósza vár rá. A játék indulásakor jó RPG-hez híven karaktert kell választanod, ehhez egy törp, egy tünde és egy ember áll a rendelkezésedre, természetesen eltérő fegyverekkel, fejleszthető képességekkel és harci stílussal.

A történetet akár egymagad, akár kooperatív módban is elkezdheted, erről kicsit később lesz szó.  Nincs azonban lehetőséged arra, hogy egyedül perzseld fel Északot, amennyiben a játékban nincs társad, az AI maga veszi át az irányítást a másik két karakter felett.

Rögtön a játék elején ízelítőt kapunk annak párbeszédrendszeréből, ami a játék egyik gyenge pontja, s melynek egyetlen pozitívuma az, hogy tárcsás rendszerű. A játék fehéren kiemeli a default választ, ezzel tudod még filmszerűbbé tenni a párbeszédeket, s egy idő után rájössz majd, hogy nincs is értelme másképp tenni.

Három válasz közül tudod kijelölni a számodra legszimpatikusabbat, azonban gyakorlatilag teljesen mindegy, melyiket választod, a végeredmény ugyanaz lesz.  A párbeszédek felszínesek, nincs igazi RPG funkciójuk, döntéseidtől messze ne várj olyan következményeket, mint például a Mass Effectben. Nem beszélve arról, hogy bármelyik választ is jelölöd meg, egy válaszon belül a többi választ tartalmát is megismerheted a legtöbbször.

Ne legyenek illúzióid, a War int he North szerepjátéknak meglehetősen soványka, nézzük tehát azt, amit valamennyire élvezni lehet a játékban. A megjelenés előtt napvilágot látott trailereken lehetett csámcsogni, ugyanis brutális harcokról tettek tanúbizonyságot. S lőn világosság, ez a játékban valóban így is van, a kivégző animációk időnként nagyon látványosra sikerültek, a fekete vértől fröcsögő testrészek csak úgy hullnak a porba.  A harc tehát meglehetősen brutális, végül is csak Gyűrűk Ura játékról van szó.

Azonban még a vérengzés és a hullámokban érkező orkok százai ellenére is a War in the North valahogy túl sterilre sikeredett. Nincs benne semmi kockázat, a harcrendszer meglehetősen egyszerű, az RPG elemek meg olyanok, amilyenek, s ami a legrosszabb az egészben, hogy a történet meg sem próbálja az egészet elvinni a hátán.

Két társaddal karöltve útnak indulsz Északnak, hogy a legújabb fenyegetéssel, Sauron egyik halálos csatlósával, Agandaurral leszámolj.  Az egyik ok, ami miatt a Gyűrűk Ura film hatalmas siker lett, hogy betekintést engedett a karakterek egyéni sorsába, azok tragédiájába. Az egész trilógia egyik legmegindítóbb jelente volt, amikor Boromirt az orkok nyílvesszői leterítették, miközben a menekülő hobbitokat védte.

Semmi ilyenre ne számíts a War in the North esetében: bármelyik karaktert is választod, nem fogsz tudni azonosulni velük, szárazak, sótlanok, se egy vicces beszólás, se egymás közti interakció, pláne nincs betekintésed abba, hogy honnan jöttek és hová is tartanak.

De nem csak a csapatod tagjaival, a játék többi karakterével is csupán azért elegyedsz szóba, hogy a történet folytatásához nélkülözhetetlen információkat begyűjtsd. Nem övezi a szereplőket körül sem titok, sem rejtély, sem gyanú, sem bűn. Olyan szárazak, mint a jóízűen elfogyasztott osztriga héja.

A közelharci és távoli összecsapásokból felépülő harcrendszer túl nagy kihívást nem tartogat, ezeket sűrűn váltogathatod menet közben, természetesen a három karakter más és más fegyvernemben erős. Számomra legidétlenebb volt a törp bőrébe bújni, bár a játék során érezni fogod, hogy melyik résznél melyik karakterrel tudod a legsimábban venni az akadályokat. Néhány kombóval is cifrázhatod a harcot, melyek eredménye valami látványos dolog lesz, de semmi különösre, semmi extravagánsra ne számíts.

Simán és könnyen kezelhetően működik a játékban a Dragon Age-re kísértetiesen hajazó menü, a fegyverek, képességek és a loot rendszere. Ahogy karaktered szintet lép, és teszi ezt elég sűrűn, különböző képességeket, újabb fegyvereket, öltözéket társíthatsz hozzájuk.

Meglehetősen idétlen megoldás azonban, hogy a menüben mindig kizárólag azt a karaktert tudod fejleszteni, amivel épp játszol, társaid hiába lépnek szintet, csak akkor lesznek fejleszthetők, ha őket választod ki játszható karakternek. Hiába lehet fegyvereket, tárgyakat a társaidnak adni, ezt menet közben nem tudod megtenni, csak akkor, ha cseréled őket .

A képesség fa nem következetes, logikátlanul van felépítve, még akkor is, ha némelyik skill-nek azért van értelmes, és érezhető változást hoz karaktered működésében. Bizonyos fegyvereket különböző ékkövekkel speciális tulajdonsággal ruházhatsz fel, ez egy színfoltja, érdekessége a játéknak.

Ha már a speciális képességeknél tartunk, említsük meg Beleram-ot, a hatalmas sast, akit segítségre hívhatsz karaktereiddel, ha épp nagy szarban vagy. Nem csak élőlények, de tárgyak ellen is bevethető: ha épp le kell rombolnod egy bástyát, naná, hogy Beleram segíteni fog. Üde színfolt ez a játékban, Beleram a szomorú szemeivel abszolút szerethető karaktere a játéknak.

Bár eleinte a harc viszonylag érdekesnek tűnik, pár küldetés után rájössz, hogy iszonyatosan repetitív. Nem beszélve arról a számtalan bug-ról, ami a játék harcrendszerében található, s ha még azt is hozzátesszük, hogy az ellenfelek, de sajnos még a társaid AI-ja is meglehetősen buta, máris ott tartunk, hogy az, aminek a játék erősségének kellene lenni, egy idő után borzasztó unalmassá és dühítővé válik.

Egy másik fájdalmas pont számomra az, hogy társaidnak nem tudsz utasításokat adni azon kívül, hogy támadj vagy védekezz. De ez sem működik jól, sokszor saját belátásuk szerint cselekednek, s ezáltal sebezhetővé válsz az ellenség gyűrűjében. Az online kooperatív mód ugyan jó móka, kicsit megsózza az egész játékot, bár technikai problémáktól egyáltalán nem mentes.

Hiába van a játékban rengeteg fegyver, pajzs, öltözet, számtalan loot, adhatsz-vehetsz dolgokat, hiába lehet részed helyenként izgalmas ütközetekben, a War in the North nem képes visszaadni a Gyűrűk Ura világának monumentalitását. Bár a fejlesztők igyekeztek látványos tereket létrehozni, valahogy egyáltalán nincs Gyűrűk Ura hangulata, pedig helyenként még a szép jelzőt is rá lehetne szuszakolni.

A grafika, a látványvilág inkább középszerű, semmint látványos, az animációk rondára sikerültek. A játék zenéje valamelyest javít az érzékek benyomásain, viszont a szinkron rettentő gyengére sikeredett, pláne annak fényében, hogy a Gyűrűk Ura filmekben található karakterek külsejét a megvásárolt licensz következtében a játékban is viszont láthatjuk.

Bár masszív rajongója vagyok a Gyűrűk Ura világának, sajnos azt kell mondanom, hogy a The Lord of the Rings: War in the North egy abszolút felejthető vállalkozás, s az izmos őszi játékfelhozatalban számos más produktum van, melyre sokkal inkább érdemes pénzt költeni, mint erre.

ZÁRÓ GONDOLAT

Sok-sok év után végre be kellene ismerni, hogy a videojáték ipar képtelen visszaadni a Gyűrűk Ura világának kiválóságát.