Zseniális ötlet, pár remek technikai újítás, de összességében ez sem állt össze igazán jól az Electronic Arts-nak.

Én azok közé tartozom ugyan, akik minden mennyiségben élvezik a sokak által már unt második világháborús témát és azt gondolom, senkinek sem lesz oka fanyalogni, ugyanis a játék teljesen más megközelítésből dolgozza fel azokat a szörnyű éveket.

A helyszín Franciaország, a nácik által megszállt főváros, ahol a főhős, Sean Devlin (beszédes név …) bőrébe bújva lehetünk részesei a helyi ellenállók táborának, akik fokozatosan szabadítják fel a fővárost. Sean, egy ír származású autószerelő, barátaival érkezik Franciaországba, ahol társait meggyilkolják, s egy füstös, ledér nőktől hemzsegő lokálban kerül kapcsolatba az ellenállás egyik emberével.

A játék során fokozatosan kell felszabadítani Párizs kerületeit, amiért jutalmunk látványos lesz: addig, amíg egy terület megszállás alatt van, fekete és fehér színekben “pompázik”, csupán egy-két dolog látható színesben, például a nácik horogkeresztes karszalagja. Ez mindenképp egyedülálló a számítógépes játékok körében. A játékot megvásárlóknak különleges élményben lehet részük, egy DLC keretében ugyanis megszabadíthatjuk lenge ruháiktól a lokálokban hemzsegő örömlányokat. A kiegészítő neve: Midnight Show.

Bevallom, kicsit tartottam a játéktól (korábbi EA-s rossz tapasztalatok), de a trailer felkeltette az érdeklődésem, s úgy döntöttem, lesz, ami lesz, beszerzem. Félelmeim nem voltak megalapozatlanok, lássuk, hogy miért.

A játék elején egy nagyon látványos, hangulatos Párizsba érkezünk, vibráló színekkel teli városkép fogad, ott, ahol nem a náci megszállók uralják a fővárost. Első ránézésre tetszetős megoldás a fekete-fehér városkép, a nácik piros karszalagjával, s az ablakokból kiszűrődő sárga fénnyel. Ez a megvalósítás nálam egy piros pontot érdemel.

Az, hogy hogyan is veszítette el Sean barátait, az Epilógusból derül ki, melyben egyből ki is próbálhatjuk autóversenyzői képességeinket, mely megint csak hangulatosra sikerült. Ehhez három hónapot ugrunk vissza az időben, azonban az Epilógus végére valóban kiderül, hogy is kerülünk ki a nácik karmai közül, és miért is kerültünk oda, illetve miért is fokozódik Sean-ban a náci gyűlölet.

A játék lényege, hogy a küldetések teljesítésén keresztül Párizs kerületeit felszabadítsuk a megszállók elnyomása alól, ami persze nem is mindig olyan egyszerű. Fegyvereinket a fekete piacion szerezhetjük be, s míg például a GTA-ban pénzt kaptunk a sikeres küldetésekért, addig itt a fizetőeszköz (hiszen háború van) a pezsgő, az antibiotikum, s egyéb, békeidőben természetesnek tűnő használati tárgy és élelmiszer.

Kő kemény csere kereskedelem, amit itt folyik. Számos fegyvert használhatunk, talán még túl sokat is, azonban ezek hasznossága időnként meglehetősen megkérdőjelezhető. Példaként hozom fel a sniper puskát, amit bizonyos küldetésekben használnunk kell, s kifejezetten béna a zoomolás, ami elengedhetetlen egy pontos lövéshez. A jobb kart kell megnyomni, ezáltal kerül közelebb a célpont, azonban összesen három “fokozat van”, ezáltal pontos lövést leadni nem is olyan egyszerű vele.

Az Assassin’s Creedből átvett megoldás, az “alert level” itt is megjelenik: a náci katonák bizonyos esetekben először gyanakvóak lesznek, majd sípjukat megfújva riasztják a többieket, s akkor nem sok esélyünk marad a túlélésre. Pláne nem sok, a béna célzási rendszerrel, ami miatt könnyen lehet idegbajt kapni, s jelentőse megnehezíti a gyilkolást. Ha már AC, akkor essék pár szót az épületre mászásokról. Béna. Nem élethű Sean mozgása, miközben csimpaszkodik fel egy épületre, sajnos ezt sem sikerült jól lemásolni az EA-nak.

Egy újabb tipikus EA védjegy, az autók. Bár viszonylag sokféle kocsi kering a városban, s kerekeik végre kör alakúak (!), továbbra is olyan érzésem van, mintha mozgó koporsók járnának az úton, ráadásul nem törnek, ami szerintem gagyi. Az irányításuk sem a legjobb, autók terén (is) az EA-nak van még mit tanulnia.

A hangok kifejezetten jól sikerültek, a fegyverek hangja, a francia és ír akcentus, a robbanások mind tetszetősek, ez a játék egyik erőssége véleményem szerint.

Az AI megint csak tipikus EA: a járókelők gyakran megijednek, ami egy háborúban ugyan természetes, azonban az, ahogy kezeikkel a magasban hadonásznak, és ahogy menekülnek, nem túl életszerű. Indokolatlanul beugrálnak a mozgó autó elé, mintha öngyilkosok lennének, s nekem kevésbé természetesek, mint például a GTA-ban voltak.

A színek nagyon teltek, melegek, ránézésre megint csak a Keresztapára hajaznak, csakúgy, mint a menü. Bár ez igyekszik korhű lenni (grafika, fontok), nem nagy durranás, bár tényleg nem a menü tesz egy játékot azzá, ami.

A küldetések ugyan változatosak, s nincsenek kifejezetten mellékküldetések, hacsak nem tekintjük annak a nácik gyilkolását, és posztjaik megsemmisítését. A játékidőre nem lehet panaszunk, a küldetések teljesítése egyéntől függően legalább 10-12 órát vesznek igénybe, bár meg sem közelíti például a GTA sorozat játékidejét.

ZÁRÓ GONDOLAT

Sajnos ezzel a játékkal az EA megint csak EA-s maradt, s ugyan az ötlet és a hangulat kiváló, a technikai megvalósítás miatt ez abszolút csak egyszer játszós történet, mely nem feltétlenül éri meg az árát.