Most, hogy Ezio trilógiájának már egy éve vége, s Connor is befejezte kalandjait, nagy kérdés, hogy milyen irányt vesz az Assassin’s Creed-sorozat a jövőben, s ezt a kérdést még az is pikánsabbá teszi, hogy nyakunkon a következő generációs konzolok megjelenése.

Az ötödik Assassin’s Creed epizód után, s vélhetően egy hosszabb szünetet követően az Assassin’s Creed IV megjelenése előtt van idő töprengeni azon, hogy mi is az, amit szívesen látnánk viszont, amikor legközelebb kezünkbe vehetjük az Ubisoft játékának új epizódját. Íme.

FIGYELEM! A lenti írás kisebb-nagyobb SPOILER-eket tartalmazhat, így ha valamelyik résszel még nem végeztél, akkor csak óvatosan olvasgass!

 

1. FELEJTSÜK EL AZ ANIMUS-T ÉS AZ APOKALIPSZIST

Az Animus-koncepció az öt epizódon keresztül teljesen elfáradt (értsd: unalmassá vált), ideje lenne az egészet sutba vágni. Hisz Juno és Minerva között is eldőlt a harc, s az Édenkert almája is megpihent. Mi lenne, ha ezt az egész misztikus vonalat nem erőltetné tovább az Ubisoft?  Adott egy kiváló koncepció, a templomosok és az asszaszinok évszázados harca, erre kellene építkezni úgy, hogy mellőzzünk minden Animus-sallangot, meg emlék újraélés dolgot.

Borzasztóan idegesítő, amikor egy adott kor atmoszféráját magába szippantja a játékos, legyen szó reneszánsz Itáliáról, vagy a kolonizáció Amerikájáról, s időnként kirángatják ebből, s különböző, hosszabb-rövidebb intermezzókba kényszerítik bele a jelenkorban!

A világtörténelem rengeteg érdekes és izgalmas kort tálcán kínál, elég, ha csak a Viktória-korabeli Angliára, a napóleoni Franciaországra, vagy a 15-16. századbeli Kínára gondolunk.  A főhős valamelyikben, assaszin leszármazottként megszületik, és elindul kalandjaira. Animus és emlék újraélés nélkül.

 

2. TÖBB SZABADSÁGOT

Már a Revelations-ben is, azonban az Assassin’s Creed III-ban még több scriptelt jelenetet láthattunk, kis túlzással a játékban három gombot nyomkodva teljesíteni lehetett a feladatokat. Ez a koncepció remekül működik egy militarista lövöldében, de nem egy nyílt világú, akció-kalandjátékban.

Adott feladatot lehessen többféleképpen végrehajtani, a játék választhassa meg, hogyan tesz el láb alól egy célpontot, és legyen választási lehetősége abban is, hogy merre hagyja el a terepet. Ne kényszerítsenek bele egyetlen lehetőségbe, mert a hatalmas térképek számtalan opciót kínálnak a játékosok ízlésének megfelelően. Kiváló példa erre a napokban megjelent Hitman: Absolution, vagy a néhány hete debütált Dishonored.

 

3. TESTRESZABHATÓSÁGOT

Ami remekül működött az első néhány Assassin’s Creed-részben, az fokozatosan úgy tűnt el az utolsó epizódra. Míg korábban Ezio páncélokat, különböző kiegészítőek vásárolhatott magának, addig Connor-nak már egy-két ruhán kívül semmi más nem jutott. Figyelembe véve, hogy ezek a játékot több tízórányi tartalmat kínálnak, a játékos hadd döntse el, hogy ezt a nem kevés időt milyen főhőssel kívánja eltölteni.

 

4. VALÓDI MELLÉKKÜLDETÉSEKET

Nem, nem akarunk még több kalendárium oldalt gyűjtögetni, és a madártollakból is elegünk van már!  Egy játék nem attól lesz tartalmas, hogy ráerőltetünk a játékosra olyan feladatokat, ahol össze kell gyűjteni piszlicsáré tárgyakat. Bár kétségtelen, hogy a játékidőt ezzel nagyon meg lehet nyújtani, valódi tartalmat és értéket mindez nem képvisel.

Ahogy a neve is mutatja, a mellékküldetés is küldetés, csak annyiban különbözik a főküldetéstől, hogy nem integrálódik szervesen a történetbe! Jó lenne, ha az Ubisoft erre ismét ráébredne, s valódi tartalommal megtöltött, változatos és izgalmas mellékküldetéseket készíteni a következő részbe!