Hét év telt el azóta, mióta a Rebellion gondozásában megjelent a Sniper Elite PC-re, mely üde színfoltja volt az akkortájt a második világháborús játékok dömpingjét élő videojáték-iparnak. Azóta gyakorlatilag épkézláb mesterlövész játék nem jelent meg, most azonban igen.

Jim Collins 2001-ben megjelent Jóból kiváló (Good to great) című remek menedzsment könyvében ír arról, hogy mi volt annak a 11 vállalat sikerének az egyik oka, akiknek több mint 15 éven keresztül háromszorosan sikerült felülmúlni a részvénypiaci átlagot (cummulative stock return). Collins e cégek vizsgálatakor állította fel az ún. Sün-koncepciót, melynek lényege, hogy ezek a vállalatok csak olyan tevékenységbe vágtak bele, amiben a legjobbak lehettek a világon, vagy amiért a legjobban lelkesedtek, vagy amivel pénzt is tudtak keresni. További közös jellemző volt, hogy ezek a vállalatok stratégiájukat csak és kizárólag erre az egy tevékenységre vagy termékre építették, minden mással felhagytak.

S hogy mi köze mindennek a kitérőnek a Sniper Elite V2-hez? Annyi, hogy bár vélhetően a Rebellion programozói Collins könyvét nem olvasták, mégis sikerült megvalósítaniuk a Sün-koncepciót. A játék ugyanis egyetlen mechanizmusra épít, azonban teszi azt kiválóan: a mesterlövész puskát elhagyó lövedék röppályán történő haladásának lassított felvételként történő nyomon követésére, ami szerencsés esetben rendkívül látványos, ugyanakkor véres, helyenként sokkoló Mortal Kombat-szerű X-ray animációban végződik.

A játék elindítását követően egyszerű, azonban funkcionális, a hangulatnak megfelelő menü fogad, melyben könnyedén választhatod ki a képességeidnek megfelelő fokozatot. A mesterlövész puska forgatásában kevésbé jártas játékosoknak a Marksman fokozatot ajánljuk, ez a szint kellő kihívást, ugyanakkor szórakozást fog nyújtani anélkül, hogy ingerenciát éreznél a kontroller földhöz vágására.

A helyszín Európa, a második világháború javában szedi áldozatait, s a Führer seregei nyerésre állnak kontinens szerte, köszönhetően annak a rendkívül destruktív rakétának, melyet kényükre-kedvükre lőnek ki a kontinens fővárosaira: Londonra, Párizsra, Moszkvára, porrá zúzva az épületeket, s másvilágra küldve civilek és katonák százezreit.

A Sniper Elitve V2-t, elődjéhez hasonlóan nem a történet miatt fogod szeretni, az gyakorlatilag csak díszletként, illetve ürügyként szolgál arra, hogy a nácikat fedezéked árnyékába bújva akár több száz méterről egyetlen lövéssel leszedd. A játék küldetései során különböző feladatokat kell teljesítened, természetesen ezek mindegyikét csak úgy tudod teljesíteni, hogy az adott, egyébként rendkívül változatos helyszíneket ellenségeidtől megtisztítod. Mindennek külső, azaz TPS nézetből lehetsz szem- és fültanúja.

A siker kulcsa az alapos helyzetfelmérés, az akciód megtervezése, s hogy minél többször használd a távcsövedet, mellyel könnyedén végigpásztázhatod a terepet, hogy melyik leomlott téglafal, vagy betört ablak mögött leselkedik rád a halál. A játék velejét ez az előkészület, a fokozott izgalmi állapot adja, illetve a tudat, hogy egyetlen rossz mozdulat, vagy elhamarkodott döntés egészen biztos, hogy a halálodat okozza.

A Sniper Elite V2 erőssége annak realitása, a korhű helyszínek, az autentikus fegyverek és hangok, a kiabáló náci katonák karattyolása mind-mind azt eredményezi, hogy tényleg elhiszed, hogy ennek az egész borzalomnak a részese vagy. Az már csak hab a tortán, hogy mesterlövész puskád ugyanúgy viselkedik, mint a való életben, nincs életszerűtlen fizika, nagy távolságról a lövedékre ható gravitációt kompenzálnod kell azzal, hogy célpontod fölé célzol, hogy a találat pontos lehessen. Mindebben segít a játék célzási rendszere, a szívfrekvenciát jelző animáció, melyek testre szabhatók a beállítások között, ha úgy érzed, hogy úgy könnyebb az életed, hogy a lövedéked ott csapódjon be, ahová a célkereszt közepe mutat, könnyen megteheted ezt is.

Mint tudjuk, egy játékban nem a grafika a legfontosabb, hanem a játékélmény, azonban a Sniper Elite V2 egyik tekintetében sem hagy cserben. A látványvilág meglepően szép, pasztell színekben pompázik a környezet, remekül adja vissza a háború poros-koszos miliőét. A belső terek ugyan nem túl részletesek, de nem érezzük zavarónak a helyenként cakkos éleket, statikus tárgyakat, hisz egy háború forgatagában semmi nem úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna ki. Tekintettel arra, hogy a konzol grafikus processzorát megizzasztó, intenzív harci jelenetek szinte abszolút hiányoznak, a grafikus teljesítmény stabil, a framerate nem esik vissza, a motor olajozottan teszi a dolgát a játék alatt ketyegve.

A Sniper Elite V2 az egyik legvéresebb lövölde, amivel valaha játszottam, helyenként kifejezetten erős idegek kellenek ahhoz, hogy a testet szétroncsoló lövedék animációját anélkül tudd végig nézni, hogy ne borzongjál meg. A repertoár e tekintetben rendkívül széles: a szilánkosra széttörő koponyától, az ellőtt herékig, a combartériát szétrobbantó halálos lövésekig mind-mind megtalálhatók, minden csak attól függ, hogy mennyire pontosan célzol. A fejlesztők azzal is próbálták izgalmasabbá tenni a játékmenetet, hogy bizonyos pontos lövéseket achievement-tel jutalmaznak, ezek közül a kedvencem az volt, amikor a hajszál pontos lövésemből leadott lövedék az orosz katona szemüregén hatolt be, tarkóján távozott, majd az erőhatástól eldeformálódott ólomdarab a mögötte két méterre álló regruta szívébe hatolva azt szétrobbantotta. Jutalma a Double Dose, azaz dupla dózis achievement.

Természetesen egy idő után már nem elégszel majd meg azzal, hogy egy szimpla fejlövéssel terítsd le az ellenfeled, saját magad akarod majd legyőzni azáltal, hogy minél messzebbről akarod majd mindezt megtenni. Leadott lövéseid távolságát a játék rögzíti, a kétszáz méter körüli teljesítménytől már egész tökösnek érzed majd magad. Ebben rejlik a játék újrajátszhatósági faktorának sikere is, szerencsére minden egyes küldetés annak teljesítését követően újraindítható.

Mint több akciójáték is, a Sniper Elite V2 is lehetővé teszi, hogy többféle stílusban játszd végig azt. Választhatsz, hogy csendes, lopakodó gyilkosként végzel ellenfeleiddel anélkül, hogy egyetlen lövést is leadnál, azonban vállalhatod a nyílt konfrontációt is, s rambóként próbálhatod küldetésed sikerre vinni. Nem fog sikerülni. Nem csupán azért, mert a – mesterlövész fegyvert leszámítva – lőszer bizony nem áll bőségesen rendelkezésedre, hanem mert az ellenfél nagy túlerőben van.  Fegyvereidet menet közben variálhatod, elhalt katonáktól lőszert illetve fegyvereket szedhetsz össze, a fegyverek változatosak, hangzásuk pöpec. Piros pontot érdemel, hogy a kampány mód co-op módban egy barátoddal végigvihető, is rendkívül élvezetes.

Sajnos azonban a játék nem minden fronton teljesít jól. Az AI, azaz a mesterséges intelligencia hagy némi kívánnivalót maga után. Mindaddig, amíg csendes szemlékőként figyeled a terepet, megelégedéssel nyugtázod, hogy ellenfeleid nincsenek is olyan sokan, azonban miután észrevesznek, gombamód szaporodnak, és jönnek elő a semmiből. Ráadásul, sasszemük van, akármennyire is óvatos vagy, képesek kiszúrni szabad szemmel is több tíz méterről. Akár egyetlen leadott lövésedből egészen pontosan megállapítják, hogy mi is az aktuális pozíciód, ami a legkevésbé sem életszerű. Nem ritka emiatt, hogy egy küldetést akár hat-nyolc alkalommal is újra kell kezdened, mert ha kiszúrnak, jajj neked.

További nehezítés, hogy a küldetés közben nincs mentési lehetőség, csak az automatikus mentés, azonban mindez csak akkor történik meg, ha egy feladatot elvégeztél. Akármennyire is változatosak a helyszínek, illetve küldetések, ha egy huzamban lenyomsz hármat-négyet, bizony monotonná válhat. Bár a fejlesztők igyekeztek különböző megtalálható cuccokkal azt változatosabbakká tenni, nem hiszem, hogy sok embernek van kedve például megkeresni 100 aranyrudat, melyek sokszor az elképzelhető legeldugottabb helyeken vannak szétszórva. Érdemes ezért a játékot több szakaszban elfogyasztani, már csak azért is, mert nehézségi fokozattól illetve képességtől függően az legalább 10 órát vesz igénybe.

A játék online kooperatív módja kevésbé nyújt maradandó élményt. A játék “horda” módja unalmas, a kompetitív multiplayer mód hiányzik, azonban az Overwatch mód egészen élvezetes. Ebben egyikőtök a földön marad, fegyvereket semmisít meg és információt gyűjt, miközben a másik a magasból szórja a halált mesterlövész puskáján keresztül.

Ha azzal a céllal állsz neki a játéknak, hogy náci katonákat több száz méterről szedjél le, a Sniper Elitve V2 kiváló választás. Bár jobban örültem volna, ha az ellenfeleknek kevésbé vannak superman képességekkel megáldva, s látásuk olyan, amilyennek kéne lenni, s a lopakodás, illetve a fedezékrendszer is polírozottabb, nem tudnék olyan részt mondani a játékból, amit ne lehetett volna élvezni.

ZÁRÓ GONDOLAT

A Sniper Elitve V2 nem akar másnak látszani, mint ami: egy autentikus, rendkívül élvezetes és szórakoztató, kihívással teli mesterlövész lövölde második világháborús köntösbe csomagolva. A piacon jelenleg a legjobb.